A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből
Л Bizáncból és Bolgárországból átkerült apokrifek mellett számolhatunk a kijevi oroszoknál az apokrif irodalom - szóban vagy írott formában történő - terjedésének egy belső forrásával is. Kijevben már a 988-as vallásreform előtt létezett zsidó, mégpedig kazár zsidó diaszpóra, amelynek tagjai révén a kijevi oroszok minden bizonnyal megismerkedhettek különféle apokrif történetekkel. Ezen feltevésünket Norman Golb és Omeljan Pritsak páratlan értékű felfedezésére, és az ehhez kapcsolódó két évtizedes kutatómunkájuk eredményére alapozzuk. Golb és Pritsak 1962-ben, a Cambridge Egyetem könyvtárában őrzött Cairo Genizah töredékei között rátaláltak az ún. „Kijevi levélre". Ez egy héber nyelven írott eredeti kézirat, de tartalmaz kazár nyelvű részletet is, amelyet török rúnaírással írtak. Л „Kijevi levél" a legrégibb középkori dokumentum, amely a kijevi kazár zsidóságra vonatkozik. A levél aláírói a kijevi polgári zsidó közösség kazár neveket viselő tagjai voltak. Ez ajánlólevél, amelyet a zsidó közösség tagjai írtak egyik hittestvérük érdekében. Golb és Pritsak rámutatnak továbbá, hogy a levelet még Kijev kazár fennhatóságának idején, minden bizonnyal 930 körül fogalmazták, röviddel a kazár helyőrségi város leigázása előtt. w Ez volt az az időszak, amikor a történelmi horizonton megjelent egy új nép, a rajzok, azaz a skandináv eredetű varégek, akik vezető szerepet játszottak Kijev, és ezáltal Kelet-Európa történelmében is. 4 " Az emberi elméket ősidőktől napjainkig űzi a vágy, hogy a környező világot, annak törvényeit megismerje. A valóság feltárásának tudományos megközelítését egy mitologikus kérdésfeltevés előzte meg: Miképpen volt régen? Hogyan alakult ki a világmindenség? Miképpen keletkezett az emberiség és egyáltalán a földi lét? Milyen a földöntúli világ és mit hoz a bizonytalan jövő? A pogány korszak embereinek világképe mitologikus volt. Világukat, a mikro-, a mező- és a makrokozmoszt egyaránt a mítosz révén értették és értelmezték. A mítosz volt az a tudatforma, az a gondolkodási mód, amelynek törvényei szerint megfogalmazták vélekedéseiket, általánosító magyarázataikat. A különféle mítoszok rendszert alkottak - ez a mitológia.^ A mitológia voltaképpen teljes ideológia igényével lépett fel. A mitologikus világkép - mint világmagyarázat - a társadalmi tudatnak egy korai, még csak kevéssé differenciált formája, melynek talán leglényegesebb jellemzője az analógiás általánosítás: az ember a mindennapok és saját létének tapasztalatait vetíti ki térben és időben. Ez a világkép lényegében antropomor)'maradt. A kereszténység felvételét követően a Kijevi Ruszban a pogány mitológia alsó, de különösen felső szintje szétzilálódott. Szükségszerűen létre kellett jönnie egy új rendszernek (= pogány-keresztény szinkretikus világlátás), amelyben kifejezésre juthattak a nép kozmogonikus, teogonikus, antropogonikus elképzelései és eszkatológikus nézetei. Nyilvánvalóan nem tagadható az újkelctü népi nézetek szoros kapcsolata az apokrif irodalom azon műveivel - mutat rá Jančuk -, amelyek a világ kezdetéről és végéről, az utolsó ítéletről, a vétkezők megbüntetésének módjairól elmélkednek. 42 Az összekuszálódott és már elhomályosult mitologikus világkép összekeveredett az emberek tudatában a keresztény vallásról alkotott zavaros elképzelésekkel, és főleg az apokrif irodalom által közvetített gnosztikus-manicheus-bogumil nézetekkel. 43 Kezdett tehát kialakulni egy keresztény elemekkel egyre nagyobb mértékben bővülő újabb világkép, amely a néptömegek esetében Ščapov meglátása szerint a XIII-XIV. században még mindig mitologikus volt. 44 A XÍV-XV. század körül a nép minden bizonnyal nagyobbrészt már elfelejtette ősi pogány isteneinek nevét, illetve nevüket, funkcióikat és attribútumaikat véglegesen összekeverte a keresz39 Golb - Pritsak 1982: XIII, 20-24, 44, 71. 40 Koestlcr 1990: 73-74. Л normannokról/varégckröl Id.: Vasmer 1931. 41 Tokarev 1988: I. 11-20. Erről részletesebben Id.: Meletyinszkij 1985: 207-356. 42 Jančuk 1907: 127. 43 Ščapov 1906: I. 100. 44 1. m. 42. 396
