A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből

sok és szerkesztések során újabb és újabb szövegváltozatok keletkeztek, s a fordításos irodalom sajátos helyi elemekkel kiegészülve esakhamar teljesen eloroszosodott." Nyilvánvaló, hogy hasonló folyamat játszódott le a szóbeli úton átvett, illetve az írott irodalomból a szóbeli költészet szférájába átkerült alkotások esetében is. Л transzplantált apokrifek vitalitását az orosz pravoszlávok körében az Istenszülő kálvária/árasa a pokolban című eszkatológikus történet mellett a bizánci eredetű Három szentatya beszélgetése (Beseda tréch svjatitelej)

34 bizonyítja a legszemléletesebben. Ez az apokrif elbeszélés, amely nagy valószínűség szerint már a XIII. században írásos megfogalmazást nyert az oroszoknál,

35 számos szövegváltozatban ismeretes, mivel gyakran kiegészítették betoldásokkal más forrásokból. Az egyik ilyen szláv-orosz módra átalakított apokrif szöveg a természet jelenségeinek eredetét fejtegetve a villámlást és a mennydörgést a keleti szlávok pogány isteneivel hozza kapcsolatba: „Ivan monda: A mennydörgés miből teremtetett vala? Vaszilij monda: Van két mennydörgő angyal; Perun, az öreg hellén, és a zsidó Horsz, a villámlásnak két angyala van. Kérdés: Mi a mennydörgés és mi a villámlás? Magyarázat: Az Úr angyala mikor repül, szárnyával le-lecsap és kergeti az ördögöt. A villámok angyalok karai. És amikor esik az eső, akkor az ördög megáll. És amikor villámok cikáznak, csapdosnak, akkor az Úr angyala haragosan néz az ördögre. "

íft Panagiot és Azimit vitájában (Prenie Panagiota s Azimitom), más néven Panagiot beszélgetése a frank Azimittel (Beseda Panagiota s Frjazinom Azimitom) című óorosz hitvitázó iratban szintén olvashatunk a villámlás eredetéről. Az alábbi szövegváltozat (XVI. sz.) a krisztianizáció magasabb fokát mutatja, mert a pogány keleti szláv isteneket már teljes mértékben kiszorították benne a kereszténység égi lakói, az angyalok. A vihar keletkezését magyarázva Panagiot még hozzáfűzi: ,, Összegyűlvén kilenc angyal az égben, örvendeznek Isten dicsőségének, és lengetik a szárnyukat: és a szárnycsapásoktól mennek a felhők a levegőben, dörögnek és hull belőlük az eső; az angyali seregből pedig tűz és villámlás indul ki, hatalmas dörgéssel, az átkozott Kígyó ellen. "" A természet jelenségeit magyarázó nézetek Močuľskij véleménye szerint a Három szentatya beszélgetéséből kerültek át a latinok eretnek tévelygését leleplező iratba. A pravoszlávokat Panagiot, a latinokat Azimit képviseli a vitában. Panagiot beszélgetése a frank Azimittel egyben gúnyirat Mikhaél Palaiologosz bizánci császár (1261-1282) ellen. A világ titkait apokrif szellemben feltáró és értelmező első rész után az írás az ő uniós törekvéseit veszi célba.™ 33 Lichačev 1973: 15-23.; Iglói 1988: 20.;Tvorogov 1981: 20.; Lichačev 1985: 34. 34 Ez a három bizánci szentatya (egyházatya): Nagy Szt. Baszileiosz (Ť379), Grégoriosz Nazianzénosz (t390) és Joannész Khrüszosztomosz (1"407). Az ő nevükkel fémjelzett apokrif irat a középkor szellemi színvonalának megfelelő vallási-tudományos ismereteket tartalmaz. Egyes szövegváltozatokban a kérdések-feleletek száma eléri a kilencszázat is (Kalugin 1983: 235-236). Egy meglehetősen terjedelmes variánst közöl Pypin (1862: 169-178). Ugyanezen szöveg részleteit ld. in: Dmitriev- Lichačev 1980: 136-147. 35 Močuľskij 1887/a: 136. 36 «Иванъ рече: отъ чего громъ сотворснъ бысть? Василш рече: два ангела громная есть; елленекш старсцъ Псрупъ, и Хорсъ жидовинъ, два сета ангела молшина. Вопросъ: что есть громъ и молшя? Толкъ: ангслъ господень лстяя 6icrb крилома и гонить дьавола. Молшя суть свиты ангсльеюя. И егда идстъ дождь, тогда дьяволъ стансть. И егда молшя ходить, стрекаются, то со гневомъ ангслъ господень зритъ на дьявола.» (Sčapov 1906: I. 52.) 37 «Девять ангсловъ, собравшись на небеси, радуются о славе Божественной, и трепещутъ своими крыльями; и отъ ударен ÍH крыльями облака идутъ по асру, грсмять и дождять; а отъ силы ангельской исходить огонь и молшя, съ всликимъ громомъ на проклятаго Змгя.» (Busiacv 1861: 1. 501.) 38 Močuľskij 1887/a: 135-136. 395