A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből

palomnik kifejezésekkel jelölik.

26 Az egyik bilina, melynek címe Negyven zarándok és még egy zarándok (Sorok kálik so kalikoju) arról tudósít, hogyan zarándokolt el Jeruzsálembe a kalikák egy csoportja: Indulunk hát, testvérek, hosszú lesz utunk, Jeruzsálem városába megyünk, Esdekelni a szentséges szentélyhez, Hódolattal megcsókolni az Urkoporsót, Megfürödni a Jordán folyóban, Megtörül kőzni az enyészhetetlen ruhával.

27 Az írott formában vagy szóbeli úton átvett apokrif elbeszélések orosz földön alkalmazkodtak az adott történelmi körülmények specifikus feltételeihez: russzifikálódtak™ így például az Istenszülő kálváriajárása a pokolban című eszkatológikus történet alábbi orosz szövegváltozata (XVII. sz. eleje) tudatja, hogy olyan emberek sínylődnek a pokolban, akik a keleti szlávok ősi pogány isteneit imádták: ,, Trojan/, Hor szót, Veleszt, Perunt megtevék isteneiknek, gonosz ördögökben hívének, és még ma is a /értelmes setétség hatalmában élnek, ezért szenvednek itt annyira... "

2V Trojan, Horsz, Velesz és Perun istenek nevei természetesen hiányoztak ezen apokrif írás bizánci eredetijében, de délszláv fordításában is - mutat rá Gudzij -, és ez a betoldás már oroszföldi munka."' Л fenti apokrif elbeszélés egészen a XIX. századig fennmaradt. A téma átvándorolt a folklór területére, s behatolt a vallásos népénekekbe is.

11 A kereszténység felvételét követő időszakban a bizánci keresztény irodalmat - közvetlenül vagy bolgár közvetítéssel - transzplantálták orosz földre." Ez a Lichačev nyomán irodalmi transzplantációnak, átültetésnek nevezett folyamat nem passzív befogadás, mechanikus átvétel volt, hanem tudatos adaptáció. Az átültetett müvek az új talajon tovább éltek, ismétlődő másolá26 M aj kov 1863:90-91. 27 «Л идтить памъ, братцы, дорога не ближняя, / Идти будсть ко городу 1срусалиму, / Святой святыне помолитися, / Господню гробу приложитися, / Во Ердань-рскс искупатися, / Нетленной ризой утерстися...» (ßessonov 1861-1864: 1/1. 8, № 4. Л teljes szöveget Id.: i. m. 7-20.) A Jézus Krisztus mennybemeneteléről c. vallásos népénekek mellett ez a bilina szolgáltat még bizonyos információkat az óorosz idők kolduló-éneklő zarándokairól. (Ld. erről: Aničkov 1913: 185-200.) Л népének a koldusmcsterség szakrális voltát bizonygatja igen nagy meggyőző erővel, míg a bilina a középkori zarándokok életébe és szokásaiba, saját jurisdictiójába enged betekinteni. További szövegváltozatok: üanilov 1958: 155-165, № 24.; Bessonov 1861-1864: I/l. 20-24, № 5-6.; Cil'ferding 1949: I. 670-684, № 72.; Cil'ferdÍIIK 1950: II. 140-142, № 86.; 195-200, № 96.; 651-654, № 173.; Gil'ferding 1951: III. 524-525, № 301.; Ončukov 1904: 196-204, № 47.; Grigor'jev 1904: I. časť, II. 179-183, № 44.; Grigor'jev 1910: III. 48-53, № 9.; Rybnikov 1909: I. 89-90, № 13.; 287-292. № 43. (címe: Potyk i sorok kálik); 323-326, № 52. (címe: Potyk i sorok kalit, prózai szöveg); Astachova 1938: I. 135-142, №4.; 380-381, № 62.; 538-542, № 99.; Astachova 1961: 116, № 32. (címe: O kalikach); 442445, № 137.; 466-467, № 146.; Sokolov 1948: 165-167, №24. 28 Gudzij 1952:88. 29 «Трояна, Хорса, Велсса, Перуна на богы обратиша, бесомъ злымъ всроваша и доселе мраком!, злымъ содержими суть, того ради зде тако мучатся...» (Gudzij 1952: 92). A Pypin által közzétett szövegváltozatban a következő torzult mondat olvasható: «... Трояна, Харса, Велсса, Перуна, но быша обратиша бесомъ злымъ и всроваша, и доселе мракомъ злымъ содержими суть, того ради зде тако мучатся...» (Pypin 1862: 119).) 30 Gudzij 1952:46. 31 Grékov-Artamonov 1948: П. 172. 32 Lichačev 1985:34. 394