A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Kónya Péter: A Bocskai-felkelés és az evengélikus egyház a királyi Magyarországon

A zsolnai zsinat végzései az ország nagy részén érvényben voltak ugyan, de még mindig nem az egész Magyarország területen. Ezért az egyház kihasználta a kedvező politikai körülményeket és néhány év múlva a Zsolnán elkezdett folyamatot Felső-Magyarországon fejezte be. Ez az országrész az egyház további fejlődésének szempontjából nagyon fontos volt. Az ottani szabad királyi városokban már hosszú hagyománya volt a protestantizmusnak, ott működtek a híres gimnáziumok és a lutheri eszméket a lakosság nagy többsége (mind főurak, nemesek, királyi városok és jobbágyok) vallotta. Az új zsinat összehívását ismét egy világi tisztviselő, Thurzó Szaniszló szepesi főispán kezdeményezte. Meghívására 1614 januárjában Szepes vára Íján ültek össze a mágnások, vármegyék, öt szabad királyi város (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) képviselői és a korábbi két esperesség lelkészei. A zsinat követei a zsolnai cikkeket fogadták el és tizenhat saját kánont írták alá, amelyek majdnem mindenben megegyeztek a zsolnai mintával. Az egyházigazgatás szempontjából fontos volt két új keleti egyházkerület (szuperintendencia) alakítása. Az egyik az volt, amely Szepes, Sáros és Zemplén vármegyék területére terjedt ki, a másik az ún. városi, amely az öt szabad királyi várost foglalta magába. A szepesváraljai zsinat végzéseit is Thurzó György nádor írta alá. így Felső-Magyarország nagyobb része egyesült a zsolnai zsinaton kialakult ágostai hitvallású evangélikus egyházszervezettel. Ezen kívül azonban még mindig maradt néhány vármegye mindkét országrészben. A zsolnai zsinat végzéseivel elsősorban a bányavárosoktól délre élő magyar evangélikusok nem értettek egyet. Ezek már néhány évtizede saját agendát, istentiszteleti rendet és könyveket használtak és nem akartak beletörődni abba, hogy - saját felügyelővel ugyan -, de a szlovák szuperintendensek hatáskörébe kerültek. Ugyanazon a területen sok magyar református gyülekezet is létezett, s ez a tény azt a veszélyt foglalta magába, hogy az elégedetlen magyar evangélikusok be fognak lépni a református szervezetekbe. Bizonyosan erre való tekintettel Thurzó György már 1613-ban egy saját egyházkerület alapítását engedte meg az alsó-magyarországi magyar gyülekezeteknek. Ez a magyar szuperintendencia a következő években is inkább a dunántúli evangélikusokhoz húzott és még több tételben különbözött a szlovák-német evangélikus egyházkerületektől. Szervezeti önállósulása 1622-ben, a sintai konzisztóriumon ment végbe. Végzéseit (húsz cikket) az új nádor, Thurzó Szaniszló írta alá. Szupcrintensnek Brunczwik Tóbiást, Thurzó Szaniszló udvari lelkészét választották meg. A királyi Magyarország területén lévő négy egyházkerületen kívül csak a Gömör és Kishont vármegyében élő szlovák és magyar evangélikusok maradtak, akik a 16. század végétől egy saját, önálló egyházszervezet létrehozására törekedtek. Ezt a szándékot Thurzó György is erősítette s így a gömörick - kishontiakkal együtt még néhány évtizedre megőrizték önállóságukat. A reformáció követőinek többsége a királyi országrészeken kívül élt, s ezért a szerveződő református egyház erős központjai többnyire más területeken alakultak ki. A reformátusok több jelentős zsinata éppen ebben a korban, azaz 1608 után ült össze. A királyi Magyarországon ezek közül a komjáti (1615, 1626) és bodrogkeresztúri (1635) zsinatot tartották. így a bécsi béke utáni két évtizedben befejeződött az evangélikus egyházban az a folyamat, amely az önálló, országos szinten működő egyházszervezet és igazgatás kialakításához vezetett, egységes agendával, szabályokkal, egyházi törvényekkel, bíráskodással, és szimbolikus könyvekkel (a magyar evangélikus egyházkerület kivételével). Az önálló, szilárd egyházszervezettel rendelkező ágostai hitvallású evangélikus egyház a következő korszakban szabadon fejlődhetett és rendezhette belső életét, függetlenül a római katolikus egyháztól és a többi protestáns felekezettől. Ezt a folyamatot azonban éppen a Bocskai-felkelés eredményei, különösen az 1608. évi vallásügyi törvények és az a politikai helyzet tette lehetővé, amelyek alapján a királyi Magyarország legfőbb tisztviselői evangélikusok lehettek. 38