A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Kónya Péter: A Bocskai-felkelés és az evengélikus egyház a királyi Magyarországon

reime nélkül engedtetik meg és mindkét félnek vissza kellett adni a felkelés alatt elfoglalt templomokat. Ez viszont bizonyos problémákat okozhatott, amelyekről - Mátyás főherceg szerint - a soron következő országgyűlésnek kellett tárgyalnia. Ezt az országgyűlést Mátyás - a király tudta nélkül - 1608 elején össze is hívta. Rudolf ugyan azonnal fel akarta oszlatni, a rendek viszont már nem engedelmeskedtek neki, folytatták a tárgyalásokat, sőt részt vettek a király trónfosztásán és Mátyás főherceget királlyá választották. II. Mátyás trónra lépése jelentős változást jelentett a protestáns-katolikus erőviszonyban. A kompromisszumra kész Mátyás nem támogatta annyira az erőszakos rckatolizálást, mint Rudolf, és a belső béke s hatalma megerősítése érdekében hajlandó volt a vallásszabadság elismerésére is. A BOCSKAI-FELKELÉS ÉS A PROTESTÁNS EGYHÁZAK FEJLŐDÉSE A sikerrel végződött felkelés és eredményei jelentős módon befolyásolták a kialakuló protestáns egyházak további fejlődését. Már az 1608. évi országgyűlés több olyan törvénycikket alkotott, amely rövid idő alatt nagy változásokat tett lehetővé a protestáns felekezetek helyzetében és belső életében. Azonnal az első törvénycikk széleskörű vallásgyakorlatot iktatott törvénybe. Ennek értelmében a szabad vallásgyakorlás nemcsak a rendeknek, azaz a mágnásoknak, nemeseknek, s a szabad királyi városok polgárainak volt biztosítva, hanem a végvári magyar katonáknak, s a mezővárosok és a falvak lakosainak is, amivel a bécsi békében rögzített vallásszabadságot az ország összes lakosára kiterjesztette. Amellett tiltott mindennemű vallási zaklatást és üldözést. Ugyanaz a törvénycikk lehetőséget teremtett minden vallási felekezet számára, hogy megválaszthassa saját elöljáróit, szuperintenseit is, ami országosan jogi alapot teremtett a protestáns egyházszervezetek kiépítésére. A bécsi békétől eltérően kihagyta a katolikus egyház sérelmét tiltó feltételt, a nyolcadik cikkely értelmében viszont a jezsuiták maradhattak ugyan az ország területén, de nem rendelkezhettek semmilyen ingatlan vagyonnal. Ezeken kívül más, világi vagy politikai törvénycikkek is jelentősen érintették a vallási ügyeket. Mivelhogy az országgyűlésen a 16. század közepétől rendszerint a protestáns követek voltak többségben, ezt az állapotot az országgyűlés végzései tovább konzerválhatták. A két (alsó és felső) tábla létesítése később elősegíthette a katolikus követek két csoportra osztását, miután a felsőtáblán a főpapoknak az evangélikus főurakkal, míg az alsó táblán a többi prelátusoknak a protestáns vármegyék és királyi városok követeivel kellett együtt üléseznie. (Ez a rendszer azonban a század közepétől a rekatolizáció sikeres előrehaladása folytán már inkább a protestáns követek működését érintette hátrányosan.) Mind az ország további fejlődése, mind a protestáns egyházak számára nagyon fontos volt a nádori tisztség betöltéséről szóló harmadik törvénycikk. 1608-ban a bécsi béke létrehozásában jelentős szerepet vállaló Illésházy István lett az ország nádora. Halála (1609. május 5.) után, még ugyanazon év decemberében a II. Mátyás által ajánlott négy főúr (két evangélikus és két katolikus) közül a rendek Thurzó Györgyöt választották meg. így az ország legmagasabb tisztségére egy buzgó evangélikus főúr, a protestáns gyülekezetek bőkezű mecénása és erős védője került. Thurzó mind a felkelés alatt, mind később a Habsburg uralkodóház oldalán állt. Azok a protestáns főurak, akik azt remélték, hogy a Habsburg-ellenes ellenzék az ő személyében szövetségest fog találni, később csalódtak, ugyanúgy, mint az örökös tartományok-beii evangélikus rendek. Thurzó nem volt hajlandó beavatkozni a szomszéd államok ügyeibe, vagy egy nagyobb Habsburg-ellenes protestáns koalíció megalakítására, s így az örökös tartományokban háborítatlanul tovább folyhatott az erőszakos rekatolizálás. A nádor Habsburg-párti magatartása és politikája hátrányai ellenére jelentős helyet foglalt el a magyarországi evangélikus egyház történetében. Az 36