A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban
megőrölte, egy vajdai emberrel éjféltájban a saját házához elvitette. Miután a vizsgálat során a molnárt a lopásért már kitették a gyapolyi malomból, az úriszék további büntetése: 3 napi áristom és az ellopott búza árának megtérítése a földesuraságnak.' 4 " Gregorovich Jánost felmentették az orgazdaság vádja alól, mert bebizonyosodott, hogy a molnár nem a vámbúzából adott el neki. Az ártatlanul vádolt Gregorovich, öntudatos módon azt kérte, hogy az öt feladó Szabó János szolgáltasson neki elégtételt. Az úriszék azonban úgy döntött, hogy miután a molnár, „Kiss Ferentz Tolvajsága hé bizonyosodott, s az is világos lenne, hogy egy Véka tengerit vitetett el Gregorovich János a' Malomhói; mellyel Szabó János nem tudhatott hogy Maták Mihály tói vették, azért is, ezen fel fedezéséért meg dicsértetett." m KÁRTÉTELEK, TILALMAK MEGSZEGÉSE Az úrbéri kártételek között gyakran szerepelt az állatok által okozott erdei-mezei kár. Az uradalmi emberek a tilalmas helyen, vetésben, szőlőben egyéb földeken, réteken talált állatokat behajtották. Ez nem ment mindig simán, a gazdák ellenálltak vagy állataikat erőszakkal vagy alattomban kiszabadították. A földesúr a helybeli elöljárók segítségével a károkat mcgbccsültette és azt a vétkesekkel megfizettette, valamint megbüntette őket. A tilalomrontás, vagyis a tiltott helyen legeltetés miatt áll az úriszék elé a székelyhídi Fábián József, Szakáts János, Keller István, és Tóth András. 142 Büntetésük nemcsak a kártétel nagyságát, hanem életkoruk, fizikai állapotuk figyelembevételét is tükrözi. Fábián Józsefet, aki a tilalmasból behajtott ökreit az ólból a zár felfeszítésével kilopta, a vármegye statútumának útmutatása szerint ..mind élet idejére nézve még mint páltzabéli büntetés alá n[em] való" egyszerre elszenvedendő 24 virgás ütésre büntették. Szakáts János, akinek a gubáját, mint zálogot, azért vette cl a kerülő, mert a lovai a keresztek között voltak, elment a kerülő házához, mikor az nem volt otthon, és a kerülő feleségének tiltása ellenére a szegről elvitte a gubáját. Mindezekért 25 pálcaütést kapott. Keller István ökrei 56 cső kárt okoztak a tengeriben. Tóth András kiabált, hogy az ökrök becsaptak a tengeribe, nem bír velük. De Keller csak később ment segíteni, s ezt úgy tekintették, mint szántszándékos tilalomrontást, melyért az 56 cső tengerinek in Natura, vagyis természetben való megtérítése mellett, öregséget tekintvén 12 pálcaütésre ítélték. Tóth Andrást, pedig aki a szántszándékos tilalomrontást nem követte el, szabadon bocsátották, büntetés nélkül. A következő tilalomrontás miatt lefolytatott úriszéki eljárás és ítélet több okból is rendkívül figyelemreméltó. Egyrészt azért, mert ennek a vétségnek az elkövetésével nemcsak jobbágy, hanem nemes embert is vádoltak. Másrészt, rávilágít a nemesség nagyfokú differenciáltságára, deklasszálódására, a társadalmi presztízsükben bekövetkezett változásokra, az elszegényedésükre, a jobbágyokétól alig megkülönböztethető életmódjukra. Albisról több személyt is tilalomrontás vádjával illettek az 1818. decemberi úriszéken. Gál Péter közembert azzal vádolták, hogy november 10-én éjszaka a vetésről behajtott lovait, a kerülőtől az albisi főbíró engedélyére hivatkozva hazahajtotta. Gálnak erre valóban engedélyt adott a főbíró, miután a vármegye statútuma szerint a hajtáspénzt is letette, így az illetőt felmentették és hazabocsátották. Az ugyancsak tilalomrontással vádolt két nemes ember: Illyés Zsigmond és Beretzki András - akik önként adták magukat nemes ember létükre az úri szék jurisdiction (jogható140 HE3ML: IV. A. 6/g. No. 10. fol. 52-53. (1818.) Arra mindig gondosan ügyelt az úriszek, hogy a megfelelő árszabás szerint történjen a kár megfizetése. Ebben az esetben is, miután a lopás 1817. pünkösd táján történt, az akkori áron a kár 8 ft-ot tett ki. 141 HBML. IV. A. 6/g. No. 10. fol. 52-53. (1818.) 142 HBML. IVA. 6/g. No. 10. fol. 50. (1818.) 314
