A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

AZ ÉLET ÉS TESTI ÉPSÉG ELLEN ELKÖVETETT BŰNTETTEK A székelyhídi úriszék büntető ügyei között számos, az emberélet és a testi épség ellen elkövetett cselekményt találunk. Ezek a büntetőügyek hatálya alá eső más cselekményekkel együtt jelentkeztek. Az emberölés (hoinicidium) megítélésében a szándékos, továbbá a véletlen vagy vigyázatlan emberölés mellett, harmadikként megkülönböztették a szükségest, melyhez az önvédelmet is számították. Ez utóbbira nem található eset a vizsgált levéltári állagban. A szándékos emberölés esetén, amit az úriszéki gyakorlat a gyilkossággal azonosít, az elkövető nem remélhetett kegyelmet. A székelyhídi uradalom úriszékének töredékes anyaga egy rendkívül izgalmas peranyaggal kezdődik. A nagylétai református prédikátor, Németi Sámuel szolgálójának, a bagaméri Szarka Anna hajadonnak, 1763. június 2-ára virradóra bekövetkezett erőszakos halála ügyében indított vizsgálattal.

M Korán reggel, a cselédlányt kelteni akaró prédikátor halva találta a lányt, s a szomszédban lakó iskolamesterhez ment a hírrel: „ Kellyen fel Kegyelmed Komám Uram, mert oda vagyok gyalázat esett a' Házamra mivel a' szolgálom ez éjtszaka meg ölte magát, és most reggel halva találtam."

4

" A helyszínre siető főbíró és esküdtek a szolgálólány holttestét a prédikátor cselédházában a kemence padkája mellett a földön találták, „az alsó ruhájin kívül nem lévén rajta egyéb ruhája". A hátán fekvő lány hasán késszúrás volt. A kést azonban nem találták a lány mellett, hanem ,,tisztán és vér nélkül, a'Nevezett Leánynak, a' kementze suttyóban lévő ágyában a' ponyva alatt eltakarva, a' Leánytól ollyaten distant iára

41

, hogy a' kezével azon kést, a' kementze padkája mellől, a' földről felnyújtva el nem érhette volna". A kés a prédikátor asztali kése volt. Ezek után lovas postán levelet menesztettek De la Porte János inspektornak, aki még aznap délután sietve Nagylétára küldte a székelyhídi udvarbírót, Drescher Károlyt, Böszörményi János uradalmi jegyzőt, és Valier Gábor uradalmi borbélyt, hogy a tanúk kihallgatásával, a borbély szemléjével minél jobban vizsgálják ki a borzalmas esetet, mely az egész falut felzaklatta. A Létára megérkező urak a „Falu Házánál egy rakásban " lévő bírákkal a prédikátor házához mentek, s a „sok oda gyülekezett közönséges Lakosokkal együtt" megejtették a szemlét. A borbély „egy ócska ajtót hé vitetvén, a' Cseléd Házban, arra fel tétette a' meg holtat, és annak testét vis it alván, talált hátul a' nyaka és felye ally a körül, a' hátán lefelé a' horgas ináig rut verésekk bizonyos jeleit, és a' meg holtnak a' hasán tett kés szúráson egy fél ökölnyi nagyságú kijőve sét a' bélnek, de leg kissebh vér is nem láttzott a' szúrás környékén. Az után az előre mondott viselösségnek suspiciójáért

42

, visitans Borhélly Uram anatomizálta, vagy rövidebben mondván ki hasítván a' dögnek hasát, kereste az előre már hírlelt magzatot, de nem találta. Ekkor Németi Sámuel prédikátor azt mondta a jelenlevő sokaság előtt: „Bizony eötet az egéssz Falu tette bolondá, hogy viselős légyen reá költötte. " Anélkül, hogy a korabeli egészségügyi, anatómiai ismereteket minősítenénk, elvégzi azt a korabeli jegyzőkönyv, mely szerint „Borhélly Uram ismét kezdett kereskedni a' megholt hasában, meg is találta a' magzatot az ágyékában a' megholtnak ", melyet az úriszék tárgyalásán is bemutattak/' Ezután a kiküldött tisztek megkezdték a tanúk kihallgatását. 39 HBML. IV. A. 6/g. No. 1-3. Az iratokban a lányt helyenként becenevén, Szarka Pandaként emlegetik.; Az egyházi személyek minden büntetőügyében ekkor már világi bíróság járt el. A szentszékek szorosabb értelemben vett kriminális büntetést már a Hármaskönyv idején sem szabhattak ki. - Vö.: Werbőczy István Hármaskönyve, II. rósz 44.. Később pedig állandó gyakorlattá vált az egyháziak feletti világi bíráskodás. Vö.: M. Antalóczy Ildikó, 1995. 48. 40 HBML. IV. A. 6/g. No. 2. 41 distanüa = távolság 42 suspicio = gyanú 43 HBML. IV: A. 6/g. No. 2. 294