A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Néprajz, kulturális antropológia - Vajda Mária: Bűnök, bűnösök, büntetések a székelyhídi uradalom úriszékének irataiban

„Hol úgy érzem, vonzódom e nyers néphez - melyet alapjában véve szeretek, - hogy tanítsam, felemeljem, emberré neveljem, hol látni sem bírom, s eltaszítom magamtól. -Tudatlanságuk elérzékenyít, szívesen segítenék rajtuk életemmel és véremmel is: sorsukat megosztanám és elviselném! De gyakorta elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizakodottságuk!"

17 Sőt már ezt megelőzően, a Tiszántúli Református Egyházkerület iratanyagában, is felbukkan az úriszék, mint azt a legújabb kutatásaim nyomán felszínre bukkant levél is tükrözi: 1773. július 1-i keltezéssel, Vincze Ferenc és Szaniszlói György diószegi lelkészek azért panaszkodnak, hogy nem engedi őket az úriszéken halálra ítélteket vigasztalni.

3S A dolgozatom tárgyául szolgáló Székelyhídi uradalom úriszékének iratai meglehetős egyenetlenségekkel, hiátusokkal mutatják be az 1763 és 1829 közötti időszak ítélkezési gyakorlatát. Az iratok szórványos fennmaradása mögött - az elkallódás, megsemmisülés mellett -, természetesen a sommás peres eljárásból eredő sajátosságokra is gondolhatunk. Hiszen a szóbeli per tárgyalása bár az írásbeli (formális) per lefolyását tükrözi, de annak sommás változataként, vagyis minden röviden, tömören zajlott le, sokkal kevesebb alakisággal, írásos anyaggal. Az úriszékre megidézett alperest kihallgatták, az ügyész élőszóban terjesztette elő a vádat, illetve az alperes a védekezését és kifogásait. Ezután kihallgatták a tanúkat, sőt hitelesítették is a vallomásukat, majd a bíróság ítéletet hozott, ami azonnal életbe is lépett, fellebbezésre nem volt mód. Az ügy rendszerint az úriszék egy ülésén befejeződött. Az úriszék - ha arra lehetőség volt - mindig a sommás megoldásra törekedett. A visszaeső bűnösök felett, súlyosabb cselekmény esetében formális perben ítélkeztek. Erről jegyzőkönyvet vezettek, melyhez csatolták a benevolum exameneket, a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket és a felek által bizonyítás céljából bemutatott iratokat. A Hajdú Lajos kutatásai révén ismertté vált 1782. II. félévi rabtabella éppen olyan időszakáról tudósít a székelyhídi úriszék tevékenységének, amelyről a vizsgált anyagban nem találhatók iratok. Az általam vizsgált forrás az 1763. júniusában tartott úriszéket követően, több mint egy évtizedes kihagyással 1775-1776-os, majd 1792-1793-as peres eljárásokról tudósít. Az ezután következő jegyzőkönyv az 1818. december 14-19. között zajló úriszéken rövidebb-hosszabb ideig vizsgált peres ügyeket, bejelentéseket tárja elénk. Majd 1821-ből orvosi látlelet és jelentés, 1824-ből egy férje által megvert asszony orvosi kezeléséről szóló számla következik. S végezetül a feleségét szeretőjével 1825. január 9-ére virradó éjjelen meggyilkoló Fekete István megrázó esetének terjedelmes dokumentumait találjuk, melynek utolsó irata 1829. július 21 -én kelt. Az elenyésző latin nyelvű szöveg mellett a dokumentumokat magyar nyelven fogalmazták. A peres iratokat éppen összetett forrásjel legük miatt, a velük megidézhető kor és emberek, a belőlük feltáruló plasztikus nyelvezet, mentalitás, történeti, néprajzi és jogtörténeti sajátosságok megismertetése okán gyakran és betűhíven idézem. A peres eljárás, az ítélkezés gyakorlatára is utalok a bemutatásra kerülő bűncselekmények vizsgálata során, még ha ez esetleg helyenként megbontja a tanulmány egységét. A bűncselekmény, a bűnösség, a törvénysértés fogalmába tartozott az úriszék ítélkezési gyakorlatában az úrbéri kötelezettségek be nem tartásán, hanyag végzésén, az urasági tilalmak megszegésén, a földesúri regálék megsértésén kívül, a tízparancsolat ne öl, ne lopj, ne paráználkodj, stb. isteni törvényének vagy az erkölcsi közfelfogásnak a megsértése, a Hármaskönyvben vagy a Praxis Criminalisban kifejtett cselekmények, s a mindennapi élet számos eleme. Az úriszék irataiból feltárt peres ügyek besorolása nemegyszer dilemmát okozott, hiszen az egyes esetek elválasztása egymástól a sokrétűség, és átfedések miatt nehezen kezelhető. A fejezeteken belül időrendi sorrendet követek. 37 Széchenyi István, 1978. 187-188. 38 TtREL. I. 1/b. 203. 293