A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Történelem - Krankovics Ilona: Egy nemesi cím megújításának története

ilyen ügyekben járatos embert" bízta meg a tartozás „megvételével." Bán János eleget tett megbízatásának, viszont a behajtott a pénzt magánál tartotta, mondván, azzal pedig Kis Orbán István tartozik neki, mivel nemessége kikutatásáért eddig nem fizetett neki semmit. Ezzel kezdetét vette egy éveken keresztül tartó pereskedés, melyben az egymással szemben álló felek egymás durva sértegetésétől és rágalmazásától sem riadtak vissza.'

4 A per anyaga között megtalálható az a meghatalmazás, melyben Kis Orbán István és János megbízzák Bán Jánost Szabolcs és Bihar vármegye nemesi közössége személyes megkeresésével, abból a célból, hogy felkutassa a megbízói nemesi származásának bizonyítására szóló iratokat.

15 Bán János állítása szerint ő mindent megtett a megbízatása teljesítése érdekében. A két vármegyében megbízója érdekében eljárva, a hivatalos embereknek számtalan ajándékkal kedveskedve, igyekezett megbízója nemesi eredetét kikutatni. Tanukat keresett és esketett meg, kik igazolták „vérségi" rokonságukat a Nagykállóban maradt „atyafiakkal", eljárt a leleszi káptalannál, hogy a vallomásokat hitelesítse. Kis Orbán István ezzel szemben azt állította, hogy Bán János a felvállalt „productióval" nem boldogulván, saját magának kellett az új „armalis" megszerzése érdekében fáradozni, magának "patronusokat" szereznie. Bán Jánosnak állítása, hogy ingyen munkát kívánt volna, hamis vádaskodás, mivel számtalanszor felszólította, „arra erőltetvén" hogy számoljanak el a kérdéses 600 rhénes forintról, ő azonban mindannyiszor kitért, elhárította azt. Bármikor kész Bán Jánosnak a nemességük érdekében tett fáradozását kifizetni, de az ellen a leghatározottabban tiltakozik, hogy megegyezésük nélkül ő a reá bízott pénzt magánál tartsa. A per teljes anyagának ismeretében sem 13 1806 szeptember 16-án a Hajdúböszörményben lakó „ físcalis" ifjú Kováts Andrással ,öt vasas hordó „szín" bor vételében, „clkostolást" és „clpccsctclcs" után 725 rhénes forintban megalkudtak, melyből 100 rhénes forintot foglalóba ki is fizetett. Mikor Kis Orbán István „kötelességből" Gútra indult, otthon nem leven, a készpénzen kialkudott bort Kováts András „contractusra" vitte cl, felségének 25 rhencs forintot adva azzal az ígérettel, hogy a fennmaradó 600 forintot hamarosan kifizeti. Már alku kezdetekor a gazda figyelmeztette a „físcalis" urat, hogy a hordóira szüksége lesz, mivel igen jó szüret ígérkezik, aki megnyugtatta, hogy Szent György Napra haza szállítja azokat. Kis Orbán István az odaveszett bor áránál meg a tönkrement vasas hordóit is jobban sajnálta. Két év múlva saját maga hozatta haza azokat. Elromlott, tisztítatlan hordóit szüretre minden módon, áztatással, mcszcltctcsscl, cgcttctcsscl próbálta helyrehozni. Ennek elleneié a bele szűrt borai „elromlottak, "melyek már csak „Tüzrc valók" fakadt ki keservesen. Arra a vádra, hogy a Kováts Andrásnak rossz, savanyú, eladhatatlan borokat adott cl, az öt hordóból 1808 tavaszáig meg csak kettővel sikerült eladni azt válaszolta, hogy a „borinspector" feljegyzése arról tanúskodik, hogy az ő boraira panasz eddig soha nem volt, Debrecen legtöbb kocsmájában az ő borait mérik. 14 Végül az eladatlan bor árát Kováts András két kocsmárosától, az „arendatoroktól" hajtják be. A dolog ilyen módon történt elrendezéséről, böszörményi hadnagy Somosy István tudósította a kárvallott Kis Orbán István, aki levelében hírül adta, hogy Bán János még 1808május elején átvette a vitatott 600 rhénes forintot, nyugodtan követelheti rajta. A forrásból megtudjuk meg, hogy Bán Jánost több más adósság behajtásával is megbízták, a 160 rhénes forintról, az adósság megvételével kapcsolatos kiadásról szóló írás sejtetni engedi, hogy a tartozások megvételének ez megszokott módja volt. HBmL IVA. 1018/c.22/l 810. 15 HBmL 1V.A. 1018/c.22/1810. Kis Orbán István a tanácshoz írott levelében előadja, hogy János testvéröccse pálinka csaplárságába járatos Bán János bizonyára hallhatta:" hogy néhai édes Atyánk a romjaiban lévő nemességünket kikeresni igyekezett, de szándékában nem boldogult." Egy néhány nappal ezután, testvére és Bán János házánál megkerestek azzal, hogy bizonyos fizetség ellenében "felvállalja" nemességük kikeresését. Kis Orbán István saját bevallása szerint, már ekkor kételkedett a vállalkozás sikerében:" ámbár tökéletes igazságunk van, még is nehéz a nótája annak, reá költi az ember a pénzét még akkor is vagy lesz belőle valami vagy semmise". Kis Orbán István állítása szerint végül abban egyeztek meg ,amcnnyibcn, "az Ármálist házamhoz hozza, a két Vár megyékben Szabolcs és Biharban Publikáltattya, s' a Tcstimonialist kezembe adja." megállapodhatnak. A bizonyítékként szolgáló cgycsséglcvél szerint Kis Orbán István 600, testvéröccse 300 rhénes forintot ígértek fizetni Bán Jánosnak nemességük sikeres felkutatása díjaként. 253