A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Régészet, ókortudomány - Ringer István: Kora Árpád-kori településrészlet Tiszatarján-Naba-ér parton

C oszlophely: téglalap alakú, alja felé szűkülő, mélysége a ház padlójától 13 cm, átmérője 31 cm. Közvetlenül a ház déli fala mentén két kisebb méretű cölöplyukat sikerült megfigyelni, melyek egyenlő távolságra voltak a sarkoktól, egymástól való távolságuk pedig 200 cm volt. D oszlophely: szabályos kör alakú alja felé enyhén szűkülő, mélysége a ház padlójától 10 cm, átmérője 15 cm. E oszlophely: szabályos kör alakú, mélysége a ház padlójától 15 cm, átmérője ugyancsak 15 cm. Az északkeleti sarokban alakították ki a ház kemencéjét, melynek sütőfelületén szétszóródva átégett kövek hevertek, ugyanakkor két kisebb lapos követ a kemence széléhez tapasztva eredeti helyzetében lehetett dokumentálni. A sütőfelületből, melynek átmérője 100 centiméter volt, néhány erősen átégett kerámiatöredék került elő. A ház betöltése erősen hamus, faszenes volt. A tüzelőberendezések és a bejárat kialakításában, vagy a tető alátámasztásának módozataiban mutatkozó formai sokféleség korántsem számít kivételesnek kora Árpád-kori településeinken még egy lelőhelyen belül sem.'

; A részletmegoldásokban mutatkozó alapvető különbségek mellett a tiszatarjáni házak mérete és alakja nagyon hasonló (nagyjából 3 méter oldalhosszúságú, lekerekített sarkú négyzet alakú házgödör), kivéve a 43. objektumot, amely esetében viszont csaknem teljesen kizárható a lakóépületként való értelmezés. A másik szembeötlő hasonlóság a házakat vizsgálva a Méri István által „ülőgödörként" meghatározott - biztosan máig nem tisztázott funkciójú - gödrök teljes hiánya. A nagyobb felületre kiterjedő feltárások házainak időrendi megoszlása arra enged következtetni, hogy az „ülőgödrök" megléte az Árpád-kor vége felé gyakoribb lehetett, mint a korszak elején."

1 Mindegyik házról elmondható továbbá, hogy a tüzelőberendezés az ÉK-i sarokban került elő, azok kialakítása viszont különböző volt. Hasonló változatosság érhető nyomon a házak felépítményében is, néhány esetben semmilyen nyoma nem maradt a tetőszerkezetet tartó oszlopoknak, ágasfáknak. Az Árpád-kori feltárások és ezzel párhuzamosan az anyagközlések számának növekedése után nyilvánvalóvá vált, hogy a klasszikusnak tartott ágasfás-szelemenes típus mellett a tárgyalt korszakban egyéb tető alátámasztási módozatok is léteztek." Különálló csoportot alkotnak a cölöplyuk nélküli veremházak.

12 A tüzelőberendezések megléte, a több esetben keményre letaposott padlószint alapján biztos, hogy a „cölöplyukas" házgödrökkel általában egyező méretű, de a legtöbb esetben sekélyebb, oszlophelyek nélküli gödröket lakóházakként értelmezhetjük. Ezen építmények rekonstrukciója viszont a legtöbb esetben erősen hipotetikus. Egyes elképzelések szerint a szelement tartó ágasoknak azért nem maradt nyoma, mert azokat nem mélyítették bele a ház padlójába.

13 Ez a lehetőség az itt tárgyalt házak esetében azért tűnik valószínűtlennek, mert - mint ahogyan arról alább szó lesz - a 86. objektum számú házban pontosan dokumentálni lehetett a nyeregtetőt tartó oszlopok helyét, ugyanakkor ennek a háznak a lakógödre jóval mélyebbre volt ásva, mint az oszlophely nélküli házaké. Utóbbiak esetében a sekély lakógödör (20-24 centiméter a nyesett felszíntől mérve) miatt joggal feltételezhető, hogy valamiféle felmenő fallal is rendelkeztek. Amint arra elsőként Méri István felhívta a figyelmet

14

, majd László Gyula

15 és Szabó János Győző"' is utalt rá, a felszíni, vagy felmenő fallal is rendelkező épületeknek az Árpád-kori településeinken jóval nagyobb szerepe lehetett, mint amennyit a feltárások eredményei alapján 9 TAKÁCS 1996. 199. 10 A lébényi lelőhely példáján keresztül utal erre TAKÁCS i. m. 37. 11 Már Méri István is feltételezte, hogy az általa tett megfigyeléseket a későbbi idők kutatásai új eredményekkel egészítik majd ki. MÉRI 1964. 47-48. 12 TAKÁCS 2001b. 33.' 13 SABJÁN 1999. 14 „A további feltárások folyamán számítanunk kell ...dombos és hegyvidéken elütő építőanyagú és szerkezetű házakra is." MÉRI 1964. 52-53. 15 LÁSZLÓ 1965. 195