A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Dudás Miklós: A térségi nagy tájalakítások természetvédelmi vonatkozásai a Hortobágyi Nemzeti Park területén

lése rendkívül fontos, mert ezek, mint rezervoárok mentik át évről-évre a kultúrterületekről kiszorult kisemlősök egyedeit. Ilyen és ehhez hasonló eseteket sikerült megfigyelni Darassán a Szandalik-halomnál, ahol a mezei pocoknál fellépő gradáció, olyan egyedsürüséget produkált, ami lehetővé tette, hogy az enyhe teleken ott több kerecsen sólyom, pusztai ölyv és vörös vércse telelt át a táplálékbőség következtében. Ezeken a agrárterületeken (vadföldeken) a peszticidek használatának teljes tilalmát kell elrendelni. Az intenzív mezőgazdálkodás a Hortobágyon A 1990-es évek elejére érte el az ürge hortobágyi populációjának (1994-1995) a kulminációs pontját. Az 1990-től 1996-ig terjedő időszakban évente 13-15 példány különböző korú és ivarú parlagi sas mozgott a térségben, 1992-ben egy, míg 1995-ben két párnak volt sikertelen költési kísérlete müfészkekben. Ezen kívül 3 pár kerecsen és 1 pár pusztai ölyv is rendszeresen költött müfészkekben ezekben az években. Ebben az időszakban rendszeresen megjelentek itt a pusztai sasok (2-3 egyed), törpesasok (2 példány), békászó sasok (4-6 példány), barna kányák (3-4 egyed), fiatal szirti sasok (1-2 példány) s késő őszig itt tartózkodtak. Külön figyelmet érdemelnek még a közelben húzódó 750 kV-os légvezetékeken költő kerecsenek (műfészekben) is, mert ebben az időszakban kb. 4-5 pár járt be az ürgés legelőkre táplálkozni (Magdolna, Nyári-járás stb.). Ez a ragadozó madárbőség márciustól-októbcrig tartott, ugyanis a téli időszakra a nagytestű sasok számára nincs kielégítő táplálékkínálat a Hortobágyon. Ezért szükséges a téli etetést beiktatni számukra, az etetőhelyeket főleg a rétisasok, és alkalmilag a szirti sasok keresik fel. A parlagi sasok az etetés megkezdése előtt elvándorolnak, olyan kevésbé védett helyekre, elsősorban mezei nyúlban, hörcsögben gazdag agrárterületekre, ahol nagyobb veszélynek vannak kitéve. A Hortobágyi Nemzeti Park működési területén ilyen rész a Jászság, mint kis tájegység ahol jelenleg már 6 pár parlagi sas, illetve a Nagykunság, ahol még további 3 pár költ rendszeresen. A téli táplálékkínálat végleg ott marasztalja a telelni érkező példányokat. Az egész évben biztosított táplálékforrás (mezei nyúl, hörcsög, mezei pocok stb.) hatására nem vonulnak el a mezőgazdasági területekről. Ezeken a kultúrterületeken élő párok (parlagi sas, kerecsensólyom) költési sikerességének veszélyeztetettsége, az állandóbb zavarás következtében lényegesen magasabb, mint egy védett, kevésbé háborított élőhelyen. Ezek a konkrét esetek bizonyítják, hogy a táplálékellátottság menynyire döntően meghatározza az egyes összeálló párok revírválasztási késztetését. Számtalan esetben kedvezőtlen helyekre építik fészkeiket, mivel igazán alkalmas fák nem találhatók ezekben a fasorokban, így sok esetben a vihar miatt hiúsulnak meg a költések, a fészkeket leborítja az erős szél. 2002-ben két fészket fosztottak ki (Heves megyében) ismeretlen személyek, az egyik fészket lefűrészelték, összesen 5 fiókát vittek el. A Hortobágy északi-pusztái európai viszonylatban is a legfajgazdagabbak az egyes ragadozó madár előfordulásokat illetően, s ez a „bőség" az utóbbi években töredékére esett vissza. 173