A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Dudás Miklós: A térségi nagy tájalakítások természetvédelmi vonatkozásai a Hortobágyi Nemzeti Park területén

Leginkább parlagi sas előfordulások gyakoriságában mutatkozik meg évente csupán 2 3 alkalmi megfigyelést jelent. A fordulat időpontja az 1996-os ősz volt, amikor augusztus végétől október elejéig néhány napos megszakításokkal folyamatosan esett az eső. Az ürgék kotorékai - talajmechanikai adottságaiból adódóan telítetté váltak a lehullott nagymennyiségű csapadéktól. A legelőn az elmaradt kaszálások és legeltetések miatt több éves elgyomosodott „avas zöldtömeg" tovább növelte a talaj közeli páratartalmát, ami akadályozta annak gyors és teljes kiszáradását. Ezeknek a kedvezőtlen folyamatoknak tulajdonítható a Hortobágyi ürgepopuláció gyors és igen „látványos" összeomlása. A száraz klímát kedvelő ürgék nagyszámú egyedét ért, tartós „elázás" következtében fellépő, valamilyen (eddig ismeretlen) járványos megbetegedés olyannyira megtizedelte őket, hogy abban az időben százával lehetett találni a talajfelszínen elpusztult, főleg fiatal példányokat. A rákövetkező években tovább folytatódott a szélsőségesen nedves, csapadékos és hűvös időjárás, s ez odáig vezetett, hogy a többezer hektáron élő hortobágyi ürgeállomány (az 1980-as évek elején ezekről a területekről történtek visszatelepítések a Bükki Nemzeti Park területeire) a kipusztulás szélére jutott. Ezért vált egyre sürgetőbbé egy összehangolt komplex, 10 éves védelmi program kidolgozása és végrehajtásának beindítása, amely az egyes prédatajok (fogoly, mezei nyúl, ürge stb.) élőhelyeinek a fejlesztését, rendszeres kezelését és a kérdéses fajok visszatelepítését állománynövclő beavatkozásait célozta meg, amelyek már az elmúlt néhány évben eredményesen folynak. Az iirgeállomány visszaesett a hortobágyi pusztákon A Hajdúszoboszló melletti repülőtérről történnek az ürge áttelepítések, élvefogó csapdák segítségével. Az északi pusztarészekre, ahol villanypásztoros szakaszos legeltetési módszerrel tartható rövid füvű gyepszinten a terület, ami kedvez az új élőhelyre került állatok gyors alkalmazkodásának. Végezetül külföldi példákon is érdemes tanulmányozni az ilyen jellegű erőfeszítéseket. Spanyolországban a Donana Nemzeti Parkban az elmúlt években kipusztult az iiregi nyúl. Ennek az lett a következménye, hogy a park területén költő 13 spanyol parlagi sas pár költési sikeressége gyakorlatilag a nullára esett vissza, mivel eltűnt legfontosabb zsákmányállatuk. A tartós táplálékhiány következtében voltak olyan évek, hogy egyetlen fióka sem repült ki az említett fészkelő pároktól. Az aduit madarak túlélését az segítette, hogy képesek voltak a zsákmányolási stratégiájukon változtatni. A nemzeti park félsós mocsaraiban élő víziszárnyasokat (libák, récék stb.) kezdték el sikeresen zsákmányolni. Az ottani szakemberek végül is nagy erőfeszítések árán, de biztató eredményekkel elkezdték visszatelepíteni más vidékekről az iiregi nyulat, így biztosítva a sasok legkedveltebb táplálékállatát. A Hortobágyon élő mezei nyúl állományában is hasonló és igen jelentős állománycsökkenés volt megfigyelhető az elmúlt évtizedekben, de amúgy sem volt igazán meghatározó vadfaj a Hor174