A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Dudás Miklós: A térségi nagy tájalakítások természetvédelmi vonatkozásai a Hortobágyi Nemzeti Park területén

számolták ezeket a külterjes gazdálkodási formákat is. Ma már Life program keretében planírozzák el a régi rizsgátakat, temetik be a feltöltő és levezető csatornákat, melyek egykoron kiszolgálták a rizstelepeket. Az eredeti mikrodomborzati viszonyok helyreállítása, a természetes felszíni vizek szabad mozgását fogja újra biztosítani ezeken a pusztarészeken. Egy másik területen, Vókonyán a Feketeerdő közelében a Gát-hátján az 1970-es évek közepéig rendszeresen szárazon is művelték az egyes rizskalitkákat, sekély szántást vagy tárcsázást alkalmaztak, s ahová nem rizs került, az adott területre pihentetésként napraforgót vagy kukoricát vetettek. Később végleg felhagytak itt is mindenféle művelési módokkal, úgymond magára hagyták a területeket. Ennek nyomán, az eltelt harminc év alatt, miután a mezőgazdasági tevékenység végleg abba maradt, a terület „önrekultiválódott", vagyis az egykori talajformációk (padkásodás, vakszikes foltok stb.) nyomai markánsan nyomon követhetőek, párhuzamosan az eredeti növénytársulások visszaalakulásával együtt (ecsetpázsitos, „rakott" gyepfoltokkal, ürmös szikesek vakszikesekkel stb.). Ez azért rendkívül érdekes és figyelemre méltó folyamat, mert 1933-ban itt találták meg és írták le első alkalommal a szikipacsirtát, mint fészkelő fajt, s a székicsér is nagy telepben fészkelt akkor még itt. E fajok élőhelyei regenerálódtak ugyan, de a terület legeltetése most töredéke a korábbi nagy létszámú háziállat tartásnak. A túllegeltetés következtében kopár, nagy felületű részek alakultak ki, ami kedvezett ezen fajok fészkelésének, valamint a nagy menynyiségben keletkezett háziállat trágyához kötődő rovarfauna gazdag táplálékot biztosított a fiókanevelés időszakában. A madárökológiával foglalkozó kutatóknak nagy fejtörést okoz, hogy milyen környezeti tényezők együttes hatása válthatta ki, hogy mindkét faj a székicsér és a szikipacsirta maradvány populációi már hosszú évek óta igazán extrémnek mondható élőhelyeken tűnnek fel és próbálnak költeni, pl. mezőgazdasági kultúrákban (napraforgó, kukorica vetések, stb.). A Hortobágyról kipusztult széki csér Itt érdemes megemlíteni a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület két éve tartó Life programját, mely a fentebb leírt területhez közvetlenül kapcsolódik (Vókonya-puszta, Fekete erdő melletti rizsrendszerek). Első ütemben 2000 ha-on a tereprendezést végezték el ez magában foglalta a gátak, csatornák, utak rekultivációját is. A második lépésben a legelőn kialakult másodlagos szukcessziónak, a különböző cserjefajok elszaporodásának (galagonya, olajfűz stb.) visszaszorítása volt a cél. Ezen müveletek befejezése után 200 ha modellterületet jelöltek ki, amit villanypásztorral kombinált vadkerítéssel vettek körül. A földmunkák során kb. 15 db 25><10 mes, fészkelésre alkalmas kopár felszínű madárszigeteket építettek, az erősen szikes altalajból. Vizes élőhelynek kb. 120 ha-t árasztottak el tavasszal a Keleti-főcsatorna vizéből a (K4-es feltöltő csatornán keresztül), amely a nyár közepére kb. 30 ha-ra húzódik vissza. A különböző vízmélységek 1,5 m-től egészen 10 cm-ig alakultak ki a terepadottságoknak megfelelően. 169