A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Természettudomány - Dudás Miklós: A térségi nagy tájalakítások természetvédelmi vonatkozásai a Hortobágyi Nemzeti Park területén

A nádi énekeseknek (fülemülesitke, foltos-, és cserregő nádi poszáta, nádi sármány, kékbegy stb.) viszont kedvezőbbé váltak ezek a szegélyzónák, mely táplálkozó területek jelentős részét adták az egyéb fajoknak, amelyek a benádasodás következtében kiszorultak ezekből a biotópokból (pl. a fehérszárnyú szerkő). Beszűkült a csíkosfejű nádiposzáta speciális élőhelye is a mocsár peremterületcin. A több éven keresztül érintetlenül hagyott nedves rétzóna „avas" füvű részeiben is a nád kezdett tért hódítani, valamint napjainkra a fehér fűz is megjelent a mocsár egyes részcin. A kolokánt (Stratiodes aloides) a 1970-es évek elején telepítették be. A nyílt vízfelületeken nagy, összefüggő, lebegő hínármezők alakultak ki, melyeken egyes fajok (pl. kormos szerkő, feketenyakú vöcsök) előszeretettel fészkeltek le. Az ötvenes években a Kunkápolnási mocsár keleti szélénél még vakszikes-padkás részek is elterültek, ahol akkor költött a széki lile és a széki csér. Mára ezek a geobotanikai formációk átalakultak, s úgy tűnik, hogy végérvényesen. A tavaszi árasztások hatalmas kiterjedésű vízfelületein mindig nagy tömegben és igen látványosan jelennek meg a vonuló madártömegek (parti madarak libák, récék stb.), azonban a visszamaradó költőfajok száma erősen visszaesett az elmúlt 10-15 évben. Majd a 90-es évek közepén egy adminisztrációs hiba folytán abban az évben nem kapott vizet a Kunkápolnási mocsár, és majdnem teljesen kiszáradt. Ez az egyszeri extrém hatás mely az egész ökoszisztéma vízháztartását érintette, komoly vegetációbcli változást is eredményezett, úgy annyira, hogy a következő évben, amikor újra megkapta a szokásos vízmennyiségét (5 millió köbméter), ismét megjelentek azok a költő madárfajok amelyek már évek óta eltűntek, vagy igen kis létszámban fészkeltek csak (kanalasgém telep, nagykócsag telep, néhány párban a batla, a fehérarcú- a kormos és a fehérszárnyú szerkők, a küszvágó csér, a négy vöcsökfaj, a hamvas rétihéja stb.). A gyakoribb fajok közül is nagyobb számban jelentek meg, mint fészkelők a nyári lúd, a barátréce, tőkés réce, böjti réce, vörös gém, kis kárókatona, stb. így évente mindig nagyobb s nagyobb vízmennyiségre lenne szükség, hogy az agresszíven terjeszkedő nádasok köré a nedves sekélyvizű rét zónák kialakuljanak. Az Egyck-Pusztakócsi mocsárrendszernél (Fekete-rét, Csattag, Meggyes-lapos, Bőgő-lapos stb.) a rekonstrukciós munkák után, a feltöltést követő eltelt évtizedben, szintén hasonló fajelszegényedési folyamatok voltak megfigyelhetőek. E munkákat követően (1982) a frissen kialakított kopár szigeteken nagy dankasirály telep (egy pár szerecsensirály) több pár gulipán, gólyatöcs, kis lile, fészkeltek. Az akkor még mozaikos vegetációban megtalálható volt bakcsó, nagy kócsag telep, vörös gém, bölömbika, pettyes vízicsibe, nyári lúd, böjti, barát-, tőkés réce, vörös, fekete, kis vöcsök stb.) Az évenkénti azonos vízszintekre való feltöltés, a növényzet fokozatos megváltozását eredményezte a homogenizálódó nádas javára, s napjainkra az eddig gazdag madárvilág fajdiverzitásának csökkenését eredményezte. Itt is történtek a 80-as, 90-es években növény betelepítési kísérletek, amelyek sikereseknek bizonyultak (fehér fűz, kolokán, fehér tavi rózsa, sárga vízitök, tündérfátyol stb.). A súlyom (Trapa natans) spontán települt be s a nyílt vízfelületeken agresszíven terjeszkedik. Az elmúlt évtizedek terepi megfigyelései és a célirányos kutatások eredményei arra a következtetésre juttatták az igazgatóság szakembereit, hogy a mocsarak természetvédelmi megőrzésében, kezelésében, a hagyományőrző gazdálkodási módokat is újra alkalmazzák, visszahonosítsák. Az Egyek-pusztakócsi mocsarakban két ilyen jellegű kutatási referenciaterület lett kialakítva: a Jusztus-mocsárban jelenleg, mintegy 50 ha terület van villanypásztorral kombinált vadkerítéssel elkerítve (a Hortobágyért Természetvédelmi Közalapítvány támogatásával), s itt már kb. 60 db mangalica él ridegtartásban egész évben. Cél, egy 100 ha-os elkerített mocsárrészen 120-150 egyedet számláló konda tartásával vizsgálni a mocsár életközösségében bekövetkező változásokat, hogy az milyen hatással lesz a növényzetre, az itt fészkelő madárközösségek fajgazdagságára és az egyéb élőlénycsoportokra. A másik ilyen kísérletben a Feketerét északkeleti szélében egy ecsetpázsitos félszigeten lett kialakítva, egy kb. 40 ha-os rész szintén villanypásztorral elkerítve, 166