A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Régészet, ókortudomány - Vörös István: Állatcsont leletek Vámospércs határából

lása. A koponyákat hosszanti és haránt irányban „szeletekre" hasították szét. Egy jobb oldali frontalen a szarvcsap méretei: legm. átm. 65, legk. átm.: 47, báziskörméret 183 mm. A csonttöredékek 5 nagy méretű állat maradványain kívül egységesen közepes méretűek. A kevés mérhető csont mesovarians (3. táblázat). Az egyetlen ép hosszúcsont egy fiatal bika radiusa, hosszméretéből számított (MATOLCSI 1970.) marmagassági érték 112 cm, közepes testméretü, testmagasságú. Az egyes objektumokban talált állatmaradványok gyakorlatilag egy-egy egyedhez tartozónak tekinthető. Nem valószínű, hogy egy állat csonttöredékeit (bontási, konyhai hulladékként) több objektumba szórták volna szét. Ezt feltételezve a 33 szarvasmarha egyedből 6 juvenilis, 4 subadultus és 23 aduitus életkorú. A kifejlett egyedek relatíve nagy száma (69,7%) az élő állat primer hasznosítását jelzi. Egy mandibula (18.) rendellenes fogkopása prognathia inferior következménye. A kis kér ődző-a\\ományban domináns a juh, és 2 egyeddel a kecske is képviselt (1. táblázat). A kiskérődző maradványok anatómiai megoszlása szintén aszimmetrikus: magas a fej (9,3) és a húsos-végtag (5,5), közel harmonikus a száraz-végtag (0,89), elenyésző a törzs (0,05), és hiányoznak az ujjcsontok maradványai. A szarvasmarhától való eltérés a törzs-régió jelzésszerű, illetve a húsos-végtag csontok közel kétszeres előfordulásában mutatkozik, ami a juh bontásának és húshasznosításának eltérő gyakorlatából adódik. A kiskérődző esetében a településen a lapockát hum-rad., a combot csak a tib. csontmaradványai reprezentálják. A juhok közepes testméretűek, egy subadultus egyed marmagassága (TEICHERT 1975.): 61,6 cm. A 20 juh egyedből 4 infantilis, 6 juvenilis, 3 subadultus és 7 aduitus életkorú. A juhállomány fiatal egyedei hús-, és prémhasznosításúak voltak. A településen a kecskének két megnyúzott bőrben a feje és a metapodiumai kerültek elő. A kis „szablya-alakú" szarvakat a koponyákról levágták. Az egyik subadultus életkorú egyed marmagassága (SCHRAMM 1967.): 60 cm, kis testű (3. táblázat). A sertés maradvány ok száma kevés, a településrészről csak egy-egy fejrész, illetve lapocka (hum.) és comb (fem-tib/fib.) maradványai ismertek (1., 2. táblázat). A 12 sertés közül 4 infantilis, 4 juvenilis, 2 subadultus és 2 aduitus életkorú (nőstény és kan). 1.2. Egyéb háziállatok A csonteszköznek kialakított metapodiumok kivételével a lónak csak fejrésze, és egy-egy étkezéshez felhasználható lapocka (hum.) és comb (pelvis-fem-tib.) csontmaradványai kerültek elő (1., 2. táblázat). A koponyát - a szarvasmarhához hasonlóan - „szeletekre" hasították szét. A lovak között 1 infantilis, 3 juvenilis életkorú volt, a többi aduitus. Egy metacarpus hosszúság méretéből számított (VITT 1952.) marmagasság 138,6 cm, kisközepes testmagasságú. A településrészen egy pelvis (88.), és egy radius diaphysis (34.) „szórvány" leleten kívül a kutyának egy hiányos csontváza (60.) volt. (1. kép 1.). Csontváz - 48 db: koponya (összetört), mandibula-pár, 7 nyak-, 9 hát-, 2 ágyékcsigolya, I. keresztcsont, 2 farokcsigolya, 6 borda, d. scapula, s.-d. hum., d. rad-ulna, d. pelvis, s.-d. fern.-patella, tib., d. fib., astragalus, calcaneus, 2 mt, peniscsont (o.priapi). A P

4 h.: 20,5, a mandibula h. 173, zápfogsorh.: 86, Pm h.: 47, Mh.: 39, M, h.: 19 mm. A corpus mandb. m. M

3 mögött: 31,5, a ramus sz.: 43 mm. Az idős kan kutya marmagassága (KOUDELKA 1886.): 66,5 cm. A nagy testű állat csontváza egy őrző-védő pásztorkutya maradványa. A baromfiak közül csak kis testű házityúk lelete ismert, egy tojó (18.) tmt h.: 72, prox.sz.: 12,5 diaph. sz.: 5,5 mm. 72