A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

A szakismeret-terjesztést, a szakirodalom müvelését biztosította a TiMeKa hivatalos lapja a „Tiszántúli Gazdák" című szaklap is, amely havonta kétszer, 1500 példányban jelent meg. Ugyanez a szándék vezérelte az „Alföldi Magvető" címmel megindított könyvsorozatot is, amely a magasabb képzettségű agrárszakemberek számára adott hasznos tudnivalókat. Az általános mezőgazdasági szakoktatási intézményeken kívül - a teljesség kedvéért - ildomos néhány olyan intézetről is szót ejteni, ahol elsősorban alsó- és középfokú oktatás folyt 1920— 1944 között. (CZVETKOVITS F. 1930. 916-924.) Az erdőgazdasági szakiskola az 1924/25. évi tanévtől már Esztergomban kezdte meg az iskolai évet. Középfokú intézetnek számított. Erdőőri és vadőri oktatásnak adott otthont Szeged (Királyhalom) és Esztergom. A kertészeti szakoktatás terén Baján a kertészképző intézet tárgyai középfokú elövégzettségre épültek. A Budaörsön lévő állami törzsgyümölcsös egyúttal kertészsegédeket is képzett. Szőlészeti és borászati szakiskola található Egerben, Kecskeméten, Sopronban és Tarcalon. Legalább négy középiskolai osztály volt a felvétel feltétele a Gödöllőn működő baromfitenyésztő szakiskolán, ahol egyéves oktatás volt. A Gödöllőn lévő állami méhészeti gazdaság felvállalta időszaki tanfolyamok szervezését és a kétéves oktatásra épülő méhészmunkás-képzést. Az alsó fokú szakoktatás terén, a közoktatás keretében a mezőgazdasági népiskolák meghatározó szerepet játszottak, melyeknek gyökerei visszanyúlnak 1868-hoz (CSÍKI L. 1943. 60.), a népiskolai törvény előírásaihoz. Az ún. ismétlő iskola a 12-15 éves gyermekek számára kötelező volt. A 60.764/1896. VKM rendelet alapján a XIX. század végén már gazdasági ismétlőiskola néven folytatták tevékenységüket. Az 1902. évi törvény pedig részletesen szabályozta az iskolai szervezet működését. (Ua. 61.) 1920 után ezen iskolatípushoz tartozó intézetek száma ugrásszerűen megnőtt. A gazdasági ismétlőiskola az elemi iskolára épült és a tankötelezettség határán belül alsófokú agrárismeretek oktatásában részesítette a tanulókat, kötelező érvénnyel. Az 1930-as években már 1411 ilyen típusú iskola létezett az országban, mintegy 120 ezer tanulóval. Jórészt szakképzett tanító(nő)k foglalkoztak a gyermekekkel. 1921-ben az átszervezés révén megváltozott az iskola elnevezése is: önálló gazdasági népiskolaként folytatta munkáját (Ua. 81.), természetesen a korábbihoz hasonlóan VKM felügyelete alatt. Az újabb változást a 109.388/1938. IX. sz. rendelet jelzi, amely az elnevezésben is tükröződött: mezőgazdasági népiskola. (ÉVKÖNYV, 1940. 147-151.) Az 1930-as évek végén egy-egy iskolára több mint 400 fős tanulói létszám jutott, a hároméves képzés során. A rendszeres képzésen túl ezek az iskolák tanfolyamokat is szerveztek, amelyre önkéntes alapon toborozták a tanulókat. Az egyes iskolák átlagosan 26,7 kat. hold gyakorló területtel rendelkeztek, amely különböző művelési ágak között oszlott meg. A „kis" tangazdaságok állatállománya elsősorban szarvasmarhából, sertésből és baromfiakból állt. Számos helyen még tenyészállat-neveléssel is foglalkoztak. A mezőgazdasági népiskolák száma a megnagyobbodott ország területén az 1940-es évek elején 66 db volt, melynek fenntartói megoszlása a következő: - állami 24 - községi 40 - kat. egyház 1 - alapítványi 1 Az iskolák megnevezésénél csak Debrecen és környékére szorítkozunk (ÉVKÖNYV, 1940. 151-174.): Balmazújváros (községi - 1939), Berettyóújfalu (községi - 1905-1926 között a kertészet előtérben), Debrecen I. (községi - Mikepércsi út 10. - 1905), Debrecen II. (állami - Kishegyesi út 3. - 1908), Derecske (községi - 1901), Hajdúböszörmény (községi - 1938), Hajdúszoboszló (állami - 1898), Kába (községi - 1906), Kornádi (községi - 1908), Nádudvar (községi 367