A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

ti és közismereti tárgyak jól elkülönülnek. Az előbbiek jellege jobban kidomborodik, magas heti óraszámmal. Addig a mezőgazdasági középiskoláknál a mezőgazdaságtan egyes területei „csupán" az oktatott tárgyak egyikét jelentik, alacsonyabb heti óraszámmal. Azonfelül ez utóbbinál hangsúlyt helyeztek az idegen nyelvek oktatására is. A mezőgazdasági középiskola befejezése érettségi vizsga letételével zárult. Részben középfokú továbbképzést, illetve szakosodást (Ua. 165-171.) kínáltak a tejipari szakiskolák, melyek szaktanácsadással is foglalkoztak. Közéjük tartozott: Csermajor, Marosvásárhely és Munkács, ahol három év leforgása alatt átfogó ismeretet kaptak a hallgatók a tejgazdaság területéről. Putnokon (Ua. 171.) gazdasági leánynevelő működött, s hasonló célt szolgált a fővárosi intézet is. (Ua. 174-175.) A VKM felügyelete alá tartozott a fentiekhez hasonló rendeltetésű Aminozi Károly (pesti vaskereskedő 1877. évi végrendelete alapján) által alapított nőnevelő intézet is. (Ua. 178.) Szintén a kulturális tárcához tartoztak a nők háztartási és gazdasági ismereteit bővítő zömmel - egyéves tanfolyamok is. Az alsó fokú mezőgazdasági szakoktatás jellegét a mezőgazdasági szakiskolák határozták meg (a korábbi földművesiskolák). (Ua. 184-188.) Rendeltetésüket illetően a következő szempontoknak kellett megfelelniök: „...elsősorban saját gazdasággal vagy bérlettel bíró gazdaifjaknak, másodsorban gazdasági altiszti pályára készülő, gazdaságban nevelkedett ifjaknak foglalkozásuk szakszerű űzéséhez feltétlenül szükséges elméleti és főként gyakorlati gazdasági ismeretek megszerzéséhez módot nyújtani." (CZVETKOVITS F. 1930. 391.) Az 1930-as években a következő településeken folyt ilyen jellegű oktatás: Békéscsaba (1896), Csermajor (1920), Hódmezővásárhely (1896), Jászberény (1896), Karcag (1899), Kecskemét (1895), Kehida (1927), Nagy kalló (1911), Pápa (1893), Somogyszentimre (1886), Szekszárd (1930). Egy évtized alatt azonban változott a hálózat képe, mivel kiesett Somogyszentimre és Kecskemét, de közben belépett Csíkszereda. (CSÍKI L. 1943. 184.) Az 1928-an megindult szervezés ellenére csak terv maradt Vas megyében a füteleki iskola megnyitása. (CZVETKOVITS F. 1930. 492.) Ezekben az FM felügyelte intézetekben a tanítás ingyenes volt, ahová a 17. életévüket betöltött fiatalokat vették fel. (CSÍKI L. 1943. 184-185.) Szakvizsgával zárult a kétéves képzés. A háborús évek és a front közeledte megakadályozta, hogy Gyulán megnyissa kapuit egy öntözésre szakosodott és Alsóvereckén pedig egy havasi gazdálkodásban való jártasságot nyújtó szakiskola. Az 1920-1944 közötti évtizedekben a téli gazdasági iskolákból hatvan állami, három felekezeti és egy pedig társulati fenntartásban szolgálta a hazai alsó fokú gazdaképzést. (Ua. 188.) Debrecen környékén a következő településeken (Ua. 188-189.) létesültek ilyen intézetek: Berettyóújfalu, Hajdúdorog, Mátészalka, Tiszafüred, Tiszalök. A felekezeti fenntartásúak közé tartozott: Csurgó (református), Kézdivásárhely (katolikus), Székelykeresztúr (unitárius), s társulati kezelésben pedig Besztercén (szászok) volt. A kétéves képzés a téli hónapokat vette igénybe: november 1-től március 15-ig. A gyakorlati terepet a saját (szülői) gazdaság biztosította. A korszak idejétmúlt eszmei-politikai rendszere egyik hajtásának tekinthető vitézi rend is fenntartott külön mezőgazdasági szakiskolát Örkényben, amely magánalapítványból jött létre. (Ua. 195., CZVETKOVITS F. 1930. 697-718.) A téli gazdasági tanfolyamok tartama három, illetve két hónapra terjedt (CSÍKI L. 1943. 199.), a november 15.-március 15. közti időszakra. Ez a képzési forma tekinthető a legkevésbé iskolaszerűnek, úgy tartalmát, mint szervezését, lefolyását tekintve. Viszonylag nagy számban látogatták a gazdák - a mezőgazdasági idényen kívüli időben - és a záróvizsgával elnyerték a jogot az „ezüstkalászos gazda" cím és jelvény viselésére. (Ua. 202.) A téli gazdasági iskolák és tanfo365