A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

A korszak felsőfokú agrároktatásáról elmondható, hogy nem sikerült egy harmonikus egységet teremteni, ugyanakkor csorbát szenvedett Debrecen azon törekvése is, amely szakoktatásának gyökereihez méltó módon, főleg az Alföld agrárképzésében addig betöltött szerepét illetően mintegy megkoronázva - főiskolai szinten képezze tovább a leendő szakembereket. A hadszíntérré váló Tiszántúl, a háborús időszak, a politikai változások átértékelték Debrecen korábbi törekvéseit, egyúttal egy egészen más fejlődési pályára került a magyar agrároktatás is. Tóth Mihály, megbízott igazgató (Ua. 79.) 1945. február elsejével az országban elsőként, megindította az 1944/45-ös tanév második félévét. 1945 fordulópontot jelentett az ország életében, s ez nem hagyta érintetlenül a nagy múltú magyar mezőgazdasági szakoktatást sem. Az 1920-1944 között akadémiaként működő debreceni és keszthelyi intézetekben az alábbi tanszékek működtek (CSÍKI L. 1943. 116.): - növénytermesztési - állattenyésztési - üzemtani - állategészségügyi és járványtani - gazdasági növénytani és növénykórtani, valamint állattani - kémiai - műszaki - közgazdasági és jogi - gyakorlati - külön tanszékcsoport: erdészettan, kertészet-szőlőmüvelés, öntözéses gazdálkodás, testnevelés. 1906-1944 között 120 tantárgyat oktattak a Debreceni m. kir. Gazdasági Akadémián (135 ÉVES, 2003. 102-107.), ami jelzi, hogy az évtizedek során egyre nőtt az oktatott tárgyak száma. De a viszonylag bő kínálat mögött kétségtelenül legtöbbször a szakterület különféle megnevezése húzódott meg. (Ua. 108.) Ennek ellenére csakugyan bővült a tantárgyak köre. A hat féléves képzés során a kollokviumok és szigorlatok letétele után okleveles gazda minősítéssel kaptak diplomát a végzett hallgatók. (CSÍKI L. 1943. 122.) Azon akadémiát végzett okleveles gazda, aki mezőgazdaság-tudományi oklevelet kívánt szerezni, két féléves képzésen kellett részt venni a műegyetem mezőgazdasági karán, annak tantárgyaiból kollokválni és négy szigorlatot letenni. (Ua. 125-128.) Ez a lehetőség elvben adva volt a mezőgazdasági főiskolát végzett mezőgazdák számára is. (Ua. 113.) (Ugyanis csak 1942/43-ban indult meg a négyéves képzés, jóllehet a Műegyetem ebben a formában elvileg 1949-ig fennállt.) Doktori fokozatot (Doctos agronomiae) kizárólag a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen lehetett szerezni (Ua. 96.), a már ismertetett feltételek alapján. Ez az intézmény végezte a tudományos fokozat honosítását is. (Ua. 102.) A mezőgazdasági főiskolát és gazdasági akadémiát végzett hallgató az egyetemi minősítő oklevél megszerzésével jogot nyert arra is, hogy doktori fokozatot nyerjen, az előírásoknak megfelelően. A mezőgazdasági oktatást végző felsőfokú intézmények között az „átjárhatóságra" lehetőség volt, különbözeti vizsgák letételével. A középfokú tanintézetekből nem vagy csak kevés esély kínálkozott a továbbtanulásra. Ez egyik sajátos vonása volt az 1920-1944 közötti korszak hazai agrároktatásának. (RAKACZKINÉ, 2002. 42.) A gazdasági oktatás színvonalának javításáért tett erőfeszítések (CSÍKI L. 1943. 128., RAKACZKINÉ, 2002. 98-100.) csalhatatlan jelének tekinthető, hogy 1936-ban a Gazdasági Szaktanárképző Intézet, 1942-ben pedig Kassán a Gazdasági Tanárképző Szaktanfolyam indította be 363