A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

kurzusait. A két intézménynek a tanári pályára való felkészítése különbözött egymástól. Míg a szaktanárképző intézetben az elméleti, ezen belül is a lélektani ismereteken volt a hangsúly, addig Kassán az előadások több mint 70%-a a gyakorlati feladatok megoldására összpontosított. Ez utóbbi szélesebb körben értelmezte a gazdasági tanárok feladatkörét. Gondoljunk csak a népies gazdasági oktatásra, a szaktanácsadásra. A szaktanfolyam szakmaközelibb elvek és módszerek szerint folytatta tevékenységét. A Műegyetemhez kötődő szaktanárképző intézet egységes, államilag elismert pedagógiai ismereteket adott a hallgatóknak. „Hiányosságai" ellenére azonban megadta a lehetőséget a szakoktatásban működő tanárok számára & pedagógiai diploma megszerzésére. Ezzel szemben Kassa kizárólag gyakorlatra épülő, szakágazati érvényességű bizonyítványt adott és jóllehet csak az agráriumban, de azon belül bővebb esélyt kínált a gazdasági tanároknak. Ez abból adódik, hogy a kassai tanfolyam (CSÍKI L. 1943. 138.) okleveles mezőgazda, okleveles gazda képesítésű tanárok, tanárjelöltek továbbképzését vette számításba. A mezőgazdasági szaktanárképzés előfutárának tekinthető (RAKACZKINÉ, 2002. 37-38.) az 1910-ben a Komáromi Gazdasági Szaktanítóképző és a Kecskeméti Gazdasági Szaktanítónő-képző Intézet felállítása. Középfokú intézményként a. gazdasági népiskolák számára biztosította az okleveles tanítók és tanítónők szakmai továbbképzését. A szaktanítóképzés rendszerében (RAKACZKINÉ, 2002. 39—40.) az 1920-as évek végén történt változás. Kezdetben az okleveles tanító(nő) gyakorlati tanfolyamokon való részvétellel, ezenfelül földművesiskoláknál kétéves ösztöndíjasként, majd újabb kétéves szaktanító(nő)i továbbképzés után kapta meg bizonyítványát. Később ez annyiban módosult, hogy a Debreceni Gazdasági Akadémián - rendkívüli hallgatóként - három év alatt szerzett képesítést. 1929-től viszont az alapképzésnek a gazdasági akadémia számított és a jelölt különbözeti vizsga letétele után került a kiskunfélegyházi tanítóképzőbe, ahol az ötödik évfolyam elvégzésével szerezhetett néptanítói oklevelet. Ez előrelépést jelentett, mivel a szaktanítóképzés már főiskolai végzettségre épült. (1920 után Kecskemét adott otthont a határon túlra került komáromi intézetnek is.) (CSÍKI L. 1943. 151.) Az 1920-1944 közti évtizedek alatt épült ki a középfokú mezőgazdasági szakoktatás iskolahálózata is. Az 1940-es évek elején a következő helyeken működött középfokú gazdasági tanintézet és mezőgazdasági szaktanácsadó állomás (CSÍKI L. 1943. 74.): Szarvas (1927), Székesfehérvár (1938), Kassa (1939-a gazdasági akadémia helyett), Debrecen (1940), Marosvásárhely (1941), Újvidék (1941), Sepsiszentgyörgy (1942). Ezek az intézetek az FM hatáskörébe tartoztak. (Ua. 154-158.) Az iskola feladatának tekintette, hogy a birtokos vagy bérlő családok gyerekeivel megismertesse a saját tulajdonú vagy bérletként kezelt földbirtokon az önálló gazdálkodás „fogásait". Ezek az intézetek szaktanácsadással is foglalkoztak és kivették részüket a szakismeret népszerűsítéséből is. A négyéves tanulmányok befejezése után képesítő vizsgára került sor, amihez közismereti tárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem) is tartoztak. A végzett hallgatókat a „képesített gazda" cím illette meg. A mezőgazdasági középiskolából (Ua. 158-164.) - eredetileg felső-mezőgazdasági iskolaként jött létre, 1938-tól kapta a fenti nevet - az 1940-es években az ország különböző településein tizenegy működött: Bácsalmás (1938), Berettyóújfalu, Békéscsaba (1923), Kecskemét (1936), Orosháza (1912 - állami), Gyöngyös (1925 - katolikus egyház), Csurgó, Szeghalom (református egyház), Budapest (1926 - városi). A leányok részére fenntartott intézmény: Kiskunfélegyháza (1938 - Constantinum), Sopron (Vicentianum), mindkettő a katolikus egyház kezelésében. Ezek az iskolák a VKM felügyelete alatt végezték oktatói tevékenységüket. Bár a végzett hallgatóknak lehetőségük volt továbbtanulásra, az iskola alapvető feladatából adódóan, a tanulók döntő hányada a saját birtokon való gazdálkodást tekintette elsődleges céljának. A két középfokú iskolatípust összehasonlítva (tanterv, tanmenet), kitűnik, hogy amíg a gazdasági tanintézetekben a szakismere364