A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

A népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. te.) elfogadásával jelentős feladatot vállalt (Ua. 23-24.) a közoktatás is azzal, hogy valamennyi intézményének kötelezővé tette az alapvető mezőgazdasági ismeretek oktatását. Ebben különösen nagy szerep jutott a gazdasági ismétlőiskoláknak és az önálló szaktanítós gazdasági ismétlőiskoláknak. E két iskolatípus megjelenése a XIX. század utolsó évtizedére esett. Eredményességüket azonban nagyban rontotta, hogy hiányzott a szakképzett, gazdálkodási ismeretekben jártas tanerő. Ezt a Földművelésügyi Minisztérium (FM) és a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tanfolyamok indításával igyekezett áthidalni. Az alsó fokú mezőgazdasági ismeretterjesztést (Ua. 30.) szolgálta a nyugat-európai mintára, az 1870-es években Magyarországon is szerveződő vándortanítói hálózat kiépítése, amely összecsengett a korszak neves szakembereinek - pl. Hensch Árpád, Sporzon Pál - elképzeléseivel. Amint már történt róla említés, egyedül csak a magyaróvári tanintézet működött - a hasonló intézmények közül - folyamatosan. (CSÍKI L. 1943. 35-38.) Szerepét mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy Bécs az 1874. évi rendeletével akadémiai ranggal ruházta föl. Keszthelyen az Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet (Ua. 43-44.) újbóli megnyitására 1865-ben került sor, de a tanterem és az oktatói létszámban mutatkozó problémák miatt az intézmény elnevezésében jelzett erdészeti oktatás sohasem indult meg. „Az új helyzetnek megfelelően 1866 végétől neve Országos Gazdászati Tanintézetre változott." (FÜLÖP É. M. szerk. 1996. 138.) A kiegyezés közjogi aktusával a megalakuló független magyar kormányban a mezőgazdaság fejlesztése és a vele párhuzamosan a szakoktatás felügyelete és irányítása a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kezébe került és Gorove István minisztersége idején történt meg a már meglévő tanintézetek átvétele, működésük újbóli elindítása, illetve a szakoktatási hálózat kiépítése, új intézetek alapítása. (Ua. 139.) Keszthely is mint a többi hasonló intézmény 1874-től m. kir. gazdasági tanintézet néven vette ki részét a szakoktatásból az akadémiai rang elnyeréséig. (CSÍKI L. 1943. 43.) A nagy múltú keszthelyi tanintézetben a tanulmányi idő két évet vett igénybe, ami 1906-ig nem módosult. A képzés színvonalának javítását a felvételi rendszer szigorításával igyekeztek elérni. (Ua. 44.) Ennek érdekében a felvételt középiskolai végzettséghez és egyéves gyakorlathoz kötötték. Debrecenben a mezőgazdasági szakoktatás célját és megvalósításának körülményeit illetően eltért Magyaróvárétól és Keszthelyétől. (Ua.) „A debreceni elsősorban a községtanács határozata alapján indult meg, nagyrészt saját anyagi forrásokra támaszkodva, magyar nyelvű oktatással és elsősorban a tiszántúli mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében." (135 éves, 2003. 62.) A mezőgazdasági tanintézet felállításának terve már 1856 végén megfogalmazódott a város vezetése részéről, amely egyidejűleg fontosnak tartotta úgy a felső, mint az alsó szintű szakoktatás megindítását. Az intézmény létesítéséhez a város nagyvonalú felajánlásokat tett (Ua. 64.), természetesen feltételekhez kötve. Köztük is talán a legnagyobb horderejűnek tekinthető az oktatásban a magyar nyelv kizárólagos használata. Elsősorban talán ennek tulajdonítható a végleges döntés elmaradása. A város azonban nem adta föl elképzeléseit és évek múltán újabb ajánlattal lépett elő, bár ez már kevésbé tűnt olyan bőkezűnek, mint amilyen a korábbi volt. De az 1857. évi kikötésekhez ragaszkodtak. Az 1860-as évek közepén azonban a helytartótanács már késznek mutatkozott a végleges döntés meghozatalára és megszületett Debrecen polgármestere és főjegyzője által 1866-ban megfogalmazott adománylevél, amely az intézet alapítólevelének tekinthető. Debrecen városa 400 kat. hold földet adományozott az intézmény számára, ami további 200 kat. holddal egészült ki, mint bérleménnyel. Két helyszínen indult meg az építkezés (Ua. 65), Pribik Béla felügyeletével és Glaszner Flórián vezetésével. Pallag adott otthont az 1867 nyarán megnyíló földművesiskolának, a felsőbb gazdasági tanintézet pedig a Péterfia utca végén - a mai Bem téren - lévő egyemeletes épületben, 1868 októberétől fogadta első hallgatóit. A gazdasági 347