A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

tanintézet, már megindulásától kezdve, az oktatásban hármas alapelvet követett (Ua. 69.), ami az intézmény történetében is nyomon követhető: - a szakismeretet megalapozó alaptudományok (biológia, kémia, fizika stb.) elsajátítása; - az agronómia egyes (szak)területeinek alapos ismerete; - a jövedelmezőséget befolyásoló egyéb (közgazdaság, jog, közigazgatás stb.) ismeret oktatása. Az első igazgatót, Papi Balogh Pétert, 1869-ben Tormay Béla követte. (Ua. 71.) Kinek személyében tudós, egyúttal gyakorlatias szakember került az intézmény élére. (Ua. 74.) „Kialakította a tanszékek rendjét, ami 1868-1906 között mindvégig megmaradt." Deininger Imre, Békessy László, Szüts Mihály, Domokos Kálmán, Vedrődi Viktor, Bíró Pál, Réti János stb. személye utal a tanári kar felkészültségére. (Ua. 75.) Rövid idő alatt azonban az intézmény „kinőtte" az elhelyezés kínálta lehetőségeket, ezért egy új tanintézet építésére került sor, a Református Kollégium mellett (Ua. 80.), ahová 1883-ban költözött át a tanintézet. De ezt csak ideiglenes megoldásnak szánták, mivel kizárólag Pallag kínált ideális helyet, ahol a tanintézet és a gazdaság együttesen elhelyezhető, helyet adva még a tanárok szolgálati lakásainak is. Ez a pallagi épületegyüttes napjainkban már agrármúltúnk örökségeként ismeretes. A magyar mezőgazdasági szakoktatásban a XIX. század második fele az „alapítások kora", hiszen Debrecennel nem zárult le a tanintézeti hálózat kiépítése. Erdélyben Kolozsmonostorral (1869), a Felvidéken pedig Kassával (1874) bővült számuk. Az Erdélyben létesítendő gazdasági tanintézetet különösen az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) sürgette. Helyszínéről, több lehetőséget mérlegelve, Kolozsmonostor kínálkozott a legalkalmasabbnak. (BÁLÁS Á. szerk. 1897. 100-102.) A bérbe vett 742 kat. hold birtok egykor az I. Béla által, 1061-1063 között alapított, bencés apátsághoz tartozott, amely a tanintézet létesítése idején a katolikus püspökség kezelésében állott. Az intézmény főépületét 1873-ban vette birtokba a hallgatóság, a konviktussal együtt. Kolozsmonostor szervezeti felépítésében eltért Keszthelytől és Debrecentől. Ezek főbb vonásaikban a magyaróvári tanintézethez hasonlítottak. Kolozsmonostor ugyanis a bajor weyhenstephani tanintézet példáját követte. így a tanulmányi idő kezdettől fogva három évet vett igénybe. Az első év gyakorlati oktatással telt el, vagyis a felvétel követelményei között az egyéves igazolt gyakorlat nem szerepelt. Ugyanakkor hat, esetleg öt gimnáziumi vagy reáliskolai osztály elvégzése után nyert csak felvételt a jelentkező. Gondot fordítottak a tehetséggondozásra, amelyre az ösztöndíjrendszer jó alapot nyújtott. Kolozsmonostor „küldetésnyilatkozata" tükröződik Huszár Sándor miniszteri biztos véleményében (VÖRÖS S. 1880. 5.): „A mai napon a közművelődésnek egy új forrása nyílik; a mai naptól kezdve új tanintézetünk van, melynek hivatása, célja: az ifjú nemzedéket gazdává képezni, s a már a tettleg gazdálkodóknak a haladás terén gazdasági értelmiséggel világítani." A magyar mezőgazdasági szakoktatás utolsó fellegváraként a Kassai m. kir. Gazdasági Tanintézet (BÁLÁS Á. 1897. 109-111.) 1875-től állt a hazai agrárium rendelkezésére. Egy ideig a város riválisának számított Rimaszombat, de végül több érv szólt Kassa mellett. Az új oktatási központ szervezeti felépítése és működése az erdélyi mintát követte. Annak ellenére, hogy egy régi óhaj teljesült a Felvidéken, eleinte aránylag csekély érdeklődés mutatkozott iránta. S csak az FM közbelépése javított a helyzeten. Ezekben az évtizedekben viszonylag kevés számú, jól felkészült oktató állt a mezőgazdasági tanügy szolgálatában. Ezt az FM gyakori személycserékkel igyekezett áthidalni. A tanár és igazgató cserék jelentősen hozzájárultak az oktatás színvonalának javulásához, a hálózathoz tartozó intézmények színvonalbeli „egyneműsödéséhez". Ez a gyakorlat végigkíséri az egész korszakot. Az 1860-as évektől kibontakozó mezőgazdasági szakoktatás hazai története reformokban bővelkedett, amire Nyugat-Európa mutatott példát. Ezzel kapcsolatban Sporzon Pál a következőket 348