A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen és a magyar mezőgazdasági szakoktatás a XX. század első felében

sülét (OMGE) keretében megbízást adott 1837-ben Csapó Dánielnek és Török Jánosnak egy tervezet elkészítésére (HECKENAST J.-ZSINKA J.-né 1986. 118.), amely többek között egy központi gazdaképző intézet felállítását célozta. A tervezet 1844-ben a pozsonyi országgyűlés elé került, de pénz hiányában nem valósult meg, noha néhány évtized múltán Sporzon Pál jóvoltából újra napirendre került, s alapjául szolgált a háromszintű magyar mezőgazdasági szakoktatás kialakításának. A mezőgazdasági ismeretek oktatása nem hagyta érintetlenül a közoktatást sem, „...ezért a néptanítók szakszerű mezőgazdasági kiképzésének biztosítására 1840-ben Nagykőrösön mezőgazdasági tanszéket állítottak fel" (CSÍKI L. 1943. 40.) a református egyház kezelésében lévő tanítóképzőben. A dualizmus korának mezőgazdasági szakképzése és Debrecen szerepe Az 1849 utáni korszak nemcsak a közoktatásban (MÉSZÁROS I.-NÉMETH A.-PUKÁNSZKY B. 2003. 303-306.) - az 1849. október 9-én kibocsátott „Entwurf - hanem a mezőgazdasági szakoktatásban is változást hozott, (CSÍKI L. 1943. 41.) ahol csak két intézet maradt meg, a nagyszentmiklósi földművesiskola és a magyaróvári gazdasági tanintézet. A többi beszüntette működését a szabadságharc idején, illetve Világos után a bécsi udvar elrendelte bezárásukat. Magyaróvár második korszaka (BÁNVÁRTH S. 1927. 10.) 1850-1869 közé esik, mely időszak alatt cs. kir. gazdasági felsőbb tanintézetként osztrák felügyelet alá került és német nyelvű oktatás folyt. Noha Bécs a tanintézet beiskolázási körét kiterjesztette az osztrák örökös tartományokra, a hallgatóság zömét a hazai gazdajelöltek alkották. Annak ellenére, hogy 1867-ben visszaállt a magyar alkotmányosság, Magyaróvár csak 1869 januárjában került a magyar kormány felügyelete alá. A magyar nyelvű oktatás mellett azonban továbbra is megmaradt a német nyelven tartott oktatás, amely véglegesen csak az 1884/85. évi tanévtől szűnt meg. (Ua. 12.) A budai ipartanoda (1846) 1857-ben egyetemi rangot kapott, József nádor Műegyetem néven (CSÍKI L. 1943. 41-42.), ahol 1858-ban Sporzon Pál mezőgazdasági tanszéket indított útjára, s három évtizedig folytak az előadások e témakörben. E politikailag nehéz helyzetben sem adta föl az OMGE a mezőgazdasági szakoktatás bővítésére, színvonalának javítására tett erőfeszítéseit. Tervei közt szerepelt kilenc gazdasági tanintézet és vármegyénként két-két földmüvesiskola felállítása. Ez azonban csak terv maradt. Az 1860-as évektől vált alkalmassá a politikai légkör arra, hogy újra indulhassanak a korábbi alapítású, de nem működő gazdasági tanintézetek, egyúttal újak létesítésére is lehetőség nyílott. (Ua. 43-45.) 1865-ben ismét fogadott hallgatókat Keszthely, 1869-ben magyar felügyelet alá került Magyaróvár. Az újonnan alapítottak közé tartozott Debrecen (1868), Kolozsmonostor (1869), végül 1874-ben pedig Kassa. A kertészeti oktatás terén is történt előrelépés. (HECKENAST J.-ZSINKA J.-né 1983. 1920.) 1853-ban Entz Ferenc kezdeményezésére megnyílt a Haszonkerteket képző Gyakorlati Tanintézet, ahol német és magyar nyelven folyt az oktatás. A gyakorlati ismeretek elsajátítására helyezték a hangsúlyt. Azonban a későbbi Kertészeti Tanintézet az 1860-ban létesült Kertész és Vincellérképző Gyakorlati Tanintézetből alakult ki, melynek élén szintén Entz Ferenc állt. A kétéves elméleti és gyakorlati tanfolyam során vincellérek, pincemesterek és kertészek kerültek ki az intézetből. A korszak szakoktatási intézményeire általában jellemző volt, hogy gyakorta változott elnevezésük, mintegy igazodván a módosuló követelményekhez. De változott az elnevezésük akkor is, ha netalán más vállalta a fenntartói szerepet. De az esetlegesen bekövetkező névváltozás a reformoknak vagy az intézmény „felértékelődésének" is tulajdonítható volt. Megjegyzendő, hogy 1867 után a mezőgazdasági szakoktatás elsősorban állami feladattá vált, ami többnyire hozzájárult az oktatás színvonalának a javulásához. 346