A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

követő évtizedek irodalmi életéről is. Időszaki kiállításokra azért is nagy szükség van, mert az állandó kiállítás a korábbi évszázadok kiemelkedő debreceni íróit túlságosan is szűkszavúan mutatja be a hely kényszere miatt. A múzeumi részleg három munkatársa aktív publikációs tevékenységet folytat, országos és helyi kutatási programokban vesz részt. Országos összehasonlításban a Déri Múzeum irodalmi muzeológiai tevékenysége kiemelkedő, a megyei múzeumok között az első helyen áll, mind a gyűjtemény nagyságát, mind a foglalkoztatott szakalkalmazottak számát tekintve. Az egykor periférikus irodalmi osztály mára a Déri Múzeumnak is egyik legnagyobb részlege. A gyűjtemény nagysága, a ránk háruló városi, megyei és országos tudományos, közművelődési és helytörténeti feladatok azonban még jóval nagyobb létszámot igényelnének. A hiányzó anyagi feltételek sorában az épület szűkösségét kell első helyen említeni. A Borsos-villát a Debreceni Irodalmi Múzeum alapításakor éppen úgy ideiglenes helyszínnek neveztük, mint a Városi Múzeum első kiállításának helyét. Az eltelt negyed évszázadban az alkalmasabb hely csak vágy maradt. Csokonai szavaival: „Ráklábon és teketóriával megy nálunk minden. "^ Minden elégedetlenkedésünk ellenére igen jelentős fejleménynek kell tekintenünk a Debreceni Irodalmi Múzeum létét, mivel ebben a „sokírós" városban nincsenek irodalmi emlékszobák, így egy helyen kell bemutatnunk a város irodalmi életének sokszázados folytonosságát és kimagasló alakjait. Távlatosan gondolkodó elődeink a debreceni irodalom legnagyobbjainak szobrot állítottak, de lakhelyeiket az idő, a háború és a városrendezés letörölte a térképről. Többnyire csak egy-egy szerény emléktábla hívja fel a figyelmet az irodalom „szent" helyeire. DEBRECEN - MAGYARORSZÁG - EURÓPA Az irodalmi muzeológia ugyan - mint láttuk - fiatal szakág, de a 200 éves magyar állami múzeumügy kibontakozását megelőző időkből is maradtak fenn irodalmi emlékek. Ezek - mint említettük - jórészt egyházi gyűjteményekben, könyvtárakban, levéltárakban, jelentősebb iskolákban őrződtek meg, s többnyire ma is itt találhatók. Az irodalmi egyesületek egykori gyűjtése, a megszüntetett iskolák gyűjteményeinek darabjai vagy a helyi múzeumokba kerültek, vagy elvesztek, megsemmisültek, esetleg külföldre kerültek. Magyarországon a múzeumok bizonyultak alkalmasnak az irodalmi hagyatékok megőrzésére és bemutatására. A világ számos országában az írói hagyatékok nem múzeumokba, hanem általános vagy speciális archívumokba kerülnek. Nem egyszer alapítványok gondoskodnak egy-egy író utóéletéről. A jelentős irodalmi személyiségek szülő- vagy alkotóházait mindenütt megőrzik, különböző fenntartók biztosítják, hogy irodalmi emlékházként, olykor kutatóhelyként hasznosuljon az épület. Ilyen értelemben tehát az irodalmi muzeológia minden országban fellelhető múzeumi szakág. Az írói emlékházak természetesen arra valók, hogy a művek élményháttere feltáruljon, s a kései látogató képet alkothasson az író életmódjáról, családi körülményeiről, a természeti környezetről stb. Európa minden országában több évszázados profán kultusz övezi a nemzeti irodalom és történelem emlékhelyeit. Ezek lehetnek épületek, szobrok, temetkezési helyek éppen úgy, mint fák, kertek, tájak. Az ismertebb európai „kegyhelyek" közül megemlíthetjük példaként a weimari Goethe és Schiller emlékhelyeket, Oroszországban Puskin vagy Tolsztoj házait, Ibsen oslói lakáCsokonai levele Kazinczy Ferencnek, Debrecen, 1803. február 23. CSVMÖM Levelezés. (Kritikai kiadás) Szerk.: Debreczeni Attila. Akadémiai Kiadó, 1999. 243. 340