A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Csokonai és a debreceni muzeológia

sát, vagy Joyce dublini, Aleksis Kivi vagy Lönnrot finnországi szülőházát, lakhelyét. Természetesnek tekintjük, hogy Stratfordban lépten-nyomon Shakespeare emlékére irányul figyelmünk. Magyar példák is gazdagíthatják ezt a sort. Széphalomra is általában Kazinczyért, Szatmárcsekére, Álmosdra Kölcseyért, Kiskörösre Petőfiért, Kápolnásnyékre Vörösmartyért, Érmindszentre Adyért, Iszkázra Nagy Lászlóért megyünk. Folytatnánk a sort olyan helységnevekkel, amelyekről csak híres szülötteik kapcsán hallottunk. Az irodalmi emlékhelyeken a környezeti és tárgyi hitelességet keressük, azt remélve, hogy a hely ismerete a művek jobb megértését szolgálja. Az emlékházakban általában irodalomtörténeti információk jelennek meg, de a miliő az írói szubjektum jobb megértéséhez is hozzájárul, mégpedig hiteles vagy annak látszó hangulati eszközökkel. A ház bútorzata, berendezése, ízlésvilága és környezete az író életmódjáról müveivel egybevethető információkat árul el. Jó példa erre Tamási Áron szülőháza Farkaslakán. A székely miliő kitágul, amikor a ház környezetét megismerjük, vagy olvasmányainkból ráismerünk a kilátásra, a távolabbi erdők hangulatára. Még Kölcsey álmosdi kúriájában is, amelyben csak jelezzük a korabeli berendezést és életmódot, olyan hangulati töltést kapunk, amely kihat az életmű értelmezésére is. A kúria környezete az évszázadok során alaposan megváltozott, mégis könnyebb ezen a helyen elképzelni a kisgyermek Kölcseyt, az árvaságra jutott nemes ifjút, a fiatal költőt. így van ez szinte minden író esetében, akit a világirodalom is jegyez, s akit ugyanakkor nemzeti szimbólumként tart számon saját közössége. Az emlékházak minden globalizáló törekvésnek ellenállva a magyar irodalom európai rangját hirdetik, még akkor is, ha a szegénység és megkésettség hátrányait is láthatóvá teszik. Ez tűnik szembe a bakonszegi Bessenyei-emlékházban is, ebben a kis zsellérházban, ahová egyenesen a királynő udvarából, a társasági élet fényűző központjából, a felvilágosodás egyik fontos európai műhelyéből érkezik a testőr-író, hogy „bihari remeteként" élje le élete második felét. Debrecen neve ugyan sok történelmi eseményt és személyiséget is felidéz a magyar ember emlékezetében, de a város neve leginkább Csokonai nevével forrt egybe. Európai távlatú nemzeti klasszikusunknak azonban nincs emlékháza a városban. Hiányát csak részben képes pótolni a vénkerti lakótelep eldugott terecskején megbúvó irodalmi múzeum. Európai várossá, magyar Weimárrá, a kultúra és szabadság „őrvárosává" akkor válhat Debrecen, ha egyre jobban megbecsüli létezésének szellemi fundamentumát. Csokonaival együtt bízunk a XXI. században. 341