A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

Noha a Csokonai-kutatás mind elmélyültebb tudományos alapokon folytatódott, s 1945 után a költő értékelése félig-meddig ideológiai kérdéssé vált, a könnyű műfaj művelői továbbra is alkalmas vígjáték-hősnek képzelték. 1957-ben Komáromi farsang címen rádiójáték készült, egy prózai és egy énekes szereposztásban, amelynek Csokonai és Lilla fiktív alakja áll a középpontjában. A darabot Gál György Sándor és Erdődy János írta, zenéjét Kemény Egon szerezte. A László Endre rendezte rádiójátékot 1957 március 9-én mutatta be a Magyar Rádió parádés szereposztásban. Csokonai prózában Zenthe Ferenc, Lilla Korompay Vali, énekes változatban Ilosfalvy Róbert, Lilla Házy Erzsébet). (ERDŐDY-GÁL GYÖRGY, 1957) Érdekes, de több vitatható mozzanatot hordoz Bárdosi Németh János egyfelvonásos játéka, a Mennyei kísértet. A kis kamaradarab Csokonai anyjának debreceni házában játszódik, 1804 őszén. A lázas beteg költőt anyja és lelkes kollégiumi diákok vigasztalják, de ő, érezve erőtlenségét, zokogásban tör ki. A szerző szerint Csokonai nem lenne Csokonai, ha bukfencet nem vetne a hangulata: néhány perc múlva már egészen felfrissülve, lelkesülten és csibészes mosollyal közli a diákokkal, hogy nem minden poétás darabot Vajda Júliának írt ám, volt egy másik Júlia is, Földi János felesége. Ezt a hipotézist, mint tudjuk, azóta megcáfolta a tudomány. Nagyobb baj, hogy a vizionáló költő a mennyei kísértetként megjelenő Lillának megjósolja, lesz majd valaki, aki Milyen volt szőkesége címen verset ír, lesznek szerzők, akik színpadra viszik Lillát. S már él egy kisfiú, ki majd megírja az elmulasztott Árpádiászt, s él egy kisleány, név szerint Perczel Etelka, aki „már készíti számára a kosarat." A poétaság nem más, mint a szó szobrászának lenni, ilyen verset is fognak róla írni, már hallotta énekét ennek a költőnek, akivel szívesen meginna egy pohár misebort. Ez azért is hangzik furcsán Csokonai szájából, mert ő maga és Tóth Árpád is kálvinista volt, misebort életükben nem ittak. Lilla egyébként kedvesnek és megértőnek tűnik a képzelt találkozás során, de hamarosan távozik, mert disznóölés lesz náluk, s neki, mint gazdaasszonynak, erre készülnie kell. (BÁRDOSI NÉMETH, 1958) Tersánszky Józsi Jenő egyfelvonásos darabja, a Mindenki orvos, bár mulattató, de igénytelen vállalkozás. Voltaképpen semmi köze Csokonaihoz, bárkit be lehetne helyettesíteni a commedia del arte kínálta szerepbe. Csokonai jelleme a műfaj törvényeihez igazodik, talán nem közönséges, de profán. Fogfájást mímelve járja a debreceni utcákat, hogy bebizonyítsa, mindenki orvosa e betegségnek. Közben így tiszteli meg az érdeklődő kántort: „... azért kötöttem föl az állam, hogy le ne essék attól, ha ekkora hülyét látok, mint te." Vagy a részeget: „Mielőtt kukkra rúglak innen, ajánlj valamit erre a fájós fogamra." (TERSÁNSZKY, 1958) Görgey Gábor Lilla és a kísértetek c. érzelmes komédiájának bevezetőjében kijelenti, hogy nem életrajzi darabot írt. „Csokonai életéhez pedig csupán annyi köze van a történetnek, hogy életrajzi motívumokat szőttem a darab mintázatába, de ezek csak önmagukban hitelesek, az összefüggéseket tekintve önkényesen bántam velük. Ezért nevezem komédiám poéta-alakját, távolságtartó szándékkal Magyarinak és nem Csokonainak, nehogy a hiteles életrajz kötelezzen. De azért mégis Csokonai ő, pontosabban valamiféle inkarnációja, akinek alakján átdereng a szomorúan játékos, otthontalanul hányódó költő, akit Csokonai mintázhatott volna önmagáról, egy szerencsésebb és boldogabb Csokonairól. Mégis, hiteles életrajzi mozzanatokat is talál az olvasó..." (GÖRGEY, 1976) Ez a távolságtartó írói metódus felmenthetne bennünket attól, hogy Magyari Mihály alakjában Csokonai-ábrázolást keressünk, hiszen egy szellemesen kacagtató, a komikum különböző fajtáival dolgozó modern vígjátékban, amelynek kerete és egyes szereplői nem vágnak bele Csokonai életrajzába, Magyari öntörvényű életre kel. Még az sem lenne perdöntő, hogy olykor Csokonai-verset mond, és Csokonai-allúziók tapadnak hozzá. Ám az író olykor a Csokonai verseket keveri a sajátjaival, a fináléban pedig, mielőtt Magyari és Lilla boldogsága beteljesednék, elidegenítő effektusként dramaturgiai bukfencet vet és megduplázza az alakot: „Én volnék 323