A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

máris övé az újjászületett dráma birodalma." Tabéry elragadtatásában odáig ment: „Katona és Madách óta ez az első magyar tragédia" (TABÉRY, 1919) Oláh csak jóval később tudta meg, hogy szegedi barátja, Juhász Gyula vezércikkben üdvözölte öt a színmű apropóján. (JUHÁSZ, 1919) A darab fantasztikus, mert megjelenik benne a sírjából kiszállt Csokonai és Hatvani profeszszor, továbbá gyakoriak az álom és valóság dimenzióváltásai, illetve olykor az idősík-változások, és az alak-reduplikációk. Az első felvonás a debreceni akácfás Hatvan utcai temetőben játszódik, s a költő már ott szembesül néhány megdöbbentő ténnyel, többek között az első világháború áldozatainak nagy számával. Ezután a Kollégiumhoz viszik, ahol a polgármester üdvözli, de mielőtt laudációja kortes beszéddé válnék, rápirítanak kétes üzelmeire. Az üdvözlő küldöttségek között megjelenik a Csokonai Kör is, amelynek Oláh később egyik alelnöke lesz, de most kíméletlenül kigúnyolja a konzervatív társaságot. A püspök bocsánatot kér a kirúgott diáktól, s invitálja a Kollégiumba, de Csokonai nem hajlandó átlépni a küszöböt. A harmadik felvonás helyszíne Csokonai kastélya, egy tündérterem, ahol nők és küldöttségek ostromolják a mestert, aki mindenkit megleckéztet és kigúnyol: „nem kell a becsülés becstelenek lelkéből". Nem kíméli többek között a modern költőt sem, akinek „versezete" félreérthetetlen módon Ady-reminiszcencia. (Az egyik polgár, a zsidó Lutz Ignác, órás és ékszerész. Oláh eljátszik az órás és óriás szavakkal, miként később Szabó Lőrinc nevezetes versében!) A színdarab végül tragédiába torkollik, mert Csokonai halálos beteg, s Lilla, aki immáron felesége, megcsalja, sőt Hatvani, aki most szolgája a költőnek, maga is szemet vet az asszonyra. Csokonai lelövi Lillát, s meghal. „A Jött éve csodáknak szerzője nem ért a színpadhoz, a reális dolgokhoz, de a szívét nagyon előveszi, könnyeit nem titkolja, és klasszikus szatírájával Shakespeare-i módon végigcsap a társadalmi visszásságok nyárspolgári, ijedős, érzékeny testén. (...) Mert Oláh Gábor élő személyeket, aktív helyzeteket karakterizál." (13) „... a nagy költő úgy találja, hogy Csokonait ma sem értik meg, s szerelmese, a felesége is hűtlen lesz, mindenben és mindenkiben csalódva, visszakívánkozik a sírba. (14) „Oláh Gábornak sohasem volt ereje a konstrukció s a finom lírikus és elmélyülő esztétikus a regény, még inkább a színpadi mű szigorú szerkezetébe sohasem tudott teljesen beilleszkedni. Színpadi művei mind torzók maradtak. Gondolati szépségük nem érvényesül a vonalak kuszasága miatt, amelyekkel az alaprajzot felvázolja. Hiányzik belőlük a sűrítés és túlzottan sok a melodramatikus elem, mint a ma este bemutatott három felvonásos és sokváltozásos színdarabban, amelynek műfajául a szatirikus mesejátékot lehetne megjelölni. De a szatíra nem eléggé harapós, mert Oláh Gábor inkább bohózati eszközökkel igyekszik érvényre juttatni, s így a keserűséget teljesen elborítja a komikum, ahol pedig tisztán jelentkezik, annyira reális, hogy színpadon nem állhat meg." Meseszerüsége pedig helyenként zavaró. (15) Több értéket vélt kiolvasni a színpadi játékból Juhász Géza: „A közönség zavartan néz szét. (...) Jó, tisztelt közönség, állapodjunk meg ebben: nem dráma. Álom, fantazmagória. De mindenek előtt: épp elég már belőle, hogy csak a naturalizmus jogait ismerjük el a színpadon. Bocsássuk be oda újból a fantazmagóriát is: ha szeszélyesnek tetsző változatai alatt lappang valami törvény, rejlik valami igazi élet. (...) Ha Oláh Gábor darabjának más érdeme nem volna, mint hogy robbantási kísérlet a drámasablon sziklabörtöne ellen, már ezért is méltó volna figyelmünkre. De ennek a műnek élet is van a mélyén. Halálsikongások, a fölháborodás átkai és a költői ellágyultság tiszta dallamai hangzanak ki belőle. Ez a Csokonai maga Oláh Gábor." (JUHÁSZ, 1924) SZÍVÓS Zsigmond Bakony c. egyfelvonásos, plebejus indulatú, népieskedő drámája ugyancsak eltorzította Csokonai alakját. (SZÍVÓS, 1924) 1800 tavaszán a Bakony tövében hóvihar miatt egy vegyes társaság, grófok, nemesek, Lilla a férjével, Lévai Istvánnal s a beteg Csokonai bent rekednek Bíró Mátyás házában. A költőt elcsapták Csurgóról, mert „sokat klavírozott a szép szubrektornéval." Lévainé ápolja és vigasztalja a síró Csokonait, aki már nem hisz felgyógyulásában: „Én 320