A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Csokonai, mint színpadi hős

már régen minera leszek, mikor a te farod még mindig, mint a birsalma, ollyan lesz." Egy Viola nevű zsivány rátör és kifosztja a társaságot, majd egy másik szobába parancsolja őket, Vitéz kivé­telével, aki már várta a zsiványt. Megvallja, ha övé volna a rablott kincs, kinyomtatná műveit. Vi­ola nagylelkűen átengedi neki az ékszereket. Csokonai örömmel kap rajtuk: „Kendet az isten kül­dötte így rám. Talám a sátán. Mindegy." S megígéri, hogy közbejár Sárközy alispánnál Viola felmentése érdekében. Aztán enyelgésbe kezd Júliával, aki bevallja, hogy szereti. „Fedd fel a mellyedet, Juliska, ígéretednek zálogául." Miután meggyőződött róla, hogy ott a szeplő, vad zo­kogásban tör ki, végül elszunnyad. Juliska férjével távozóban elárulja Bíró Mátyásnak, hogy ott a kincs a poéta feje alatt, aki azt mind egy szálig magához veszi. A halálos beteg Vitéz felébredve már nem is tudja, hogy álmodott-e, s most azt vizionálja, hogy delizsánszon közelít Debrecen fe­lé, már látja is a Nagyerdőt... Nincs róla tudomásunk, hogy az egyfelvonásos dráma valaha is színpadra került volna. Kar­dos Albert, a Csokonai Kör főtitkára azonnal felemelte szavát az ízléstelen fércmunka ellen: „A nagyjainknak tartozó kegyelet, a költőket megillető tisztelet, az igazi Csokonai-kultusz nevében tiltakoznunk kell Szívós Zsigmond Csokonai-káromlása ellen." (KARDOS, 1924) 1925-ben Halis István Nagykanizsán adta ki Csokonai Vitéz Mihály kalandja címen három felvonásos történelmi vígjátékát, mely a költő életének egy állítólagos epizódját dramatizálja. (HALIS, 1925) A darab szerint Csokonai csurgói tanító korában Nagykanizsán, a napóleoni hábo­rúk idején keresztül viszi, hogy barátja, Szobovics János, titkos jegyesével, egy Maries Liza nevű árva lánnyal kapzsi gyámapja akarata ellenére házasságot köthessen. A költő a megszöktetett menyasszonnyal csatlakozik a fölkelő seregnek Egerszegre ajándékot vivő küldöttségéhez. Út­közben a franciák kezébe jutnak, de nem esik bántódásuk, sőt ügyeskedés folytán egy halálra szánt magyar legény életét is megmentik, és a már említett jegyeseken kívül egy jobbágysorban élő szerelmes pár frigye is papi áldásban részesül. Hogy a befejezés annál vígabb legyen, végül a küldöttség tagjai csellel megfutamítják az őket fogva tartott franciákat. Baros Gyula, akitől a fenti ismertetést is vettük, a darabot műkedvelő színtűnek tartja, amely voltaképpen egy nem túlságo­san ötletes adomának drámai fordulatú kiszélesítése, melyben egyedül A reményhez c. vers és az esetnek a Csokonai nevéhez kapcsolása képviseli a történetileg egyénítő vonást. Baros azzal az értékes információval is szolgál, hogy a „történeti vígjáték" első változata már 1913-ban megje­lent Ellenség kezében címmel, s akkor még 4 szakaszra oszlott. A második változat kétségtelenül jobb, állapítja meg. (BAROS, 1925) Sándor Pál pápai főgimnáziumi tanár 1926-ban írt és Pápán bemutatott Vándorlantos c. há­rom felvonásos vígjátéka bizonyíthatóan nem születhetett volna meg Csathó Kálmán Csokonai­regényének ismerete nélkül. (Földiekkel játszó égi tünemény, 1924). Sándor kész szituáció­modulokat vett át a regényből. Más kérdés, hogy előjátékot szerkesztett a darab elé. (SÁNDOR, 1926) Haraszti tanár keresi fel az öreg, immár 79 éves Lillát, Végh Mihály tiszteletes úr nejét, s a házaspár beszéli el az 1798-as komáromi szép napokat. Sándor Pál jogtalanul nevezi darabját víg­játéknak, hiszen szomorú a vége: a cigánybanda A reményhez c. vers zenéjét húzza, miközben a visszautasított Csokonai kalapot emelve távozik, s Júlia sír. A szerző azonban dramaturgiai szem­pontból épkézláb színművet fabrikált, (bár a második felvonást 26 jelenetre, a harmadikat 17-re tördelte) de hiányzik belőle a magasabb nézőpont, úgymint az igényes irodalmi korfestés, a mé­lyebb lélekábrázolás. A cselekményt önkényesen bonyolítja, beépíti a Petőfi-vers motívumait. A szerelmes Vajda Júlia elígérkezik Csokonainak, de Bédiék mostohalánya miatt kétely ébred ben­ne. A szerző Csokonait öntudatos, határozott személyiségnek ábrázolja. Czike Pali jurátust pár­bajra hívja ki, méghozzá „kard helyett more patrio telt palackokkal" kíván vagdalózni. Czike a kihívás elől elsomfordál, de alkalomadtán visszatér, s Csokonai ellen intrikák Vajda Pál leginkább 321

Next

/
Oldalképek
Tartalom