A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

összegeztük. A klasszikussá vált forrásokat most nem részletezzük, csak hivatkozunk az előző tanulmányunkban összegzett irodalmi áttekintésre. Mostani közleményünk az utóbbi 10 év folyamatos kutatásainak eredményeit összegzi, folytatásaként az előzőekben megjelent eredményeinknek. Az odúlakó madárcsoport kiemelt ökológiai szerepét nemcsak saját kutatásaink, hanem más, hasonlójellegű vizsgálatok is igazolták. A hazai szárazföldi gerincesek természetvédelmi értékelési rendszerében (BÁLDI és MTASI, 1997) az odúlakó fajok között számos faj képvisel magas biológiai értéket (pl.: Jynx torquilla, Picus canus, Dryocopos martius, Dendrocopos medius). Az általunk is vizsgált odúlakó kisemlös, a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) Magyarország leginkább veszélyeztetett 74 szárazföldi állatfaja közé tartozik. A erdei, odú- és üreglakó fajok vizsgálatának eredményei akár erdészeti üzemtervekbe (FIRMÁNYSZKY, FRANK, 2000) is beépíthetők. Alföldi környezetben még az utóbbi években is több odútelepet kialakítottak, s egyes eredmények is ismertté válhattak (pl.: ANTAL, 2003, LUDNAI, 2000). A kutatási terület odúlakó közösségeit alkotó fajok egyes biometriai populációsjellemzőinek a feldolgozása is megtörtént (KERÉKGYÁRTÓ, 1994, JUHÁSZ, 2004). A hasonlójellegű erdei élőhelyek és ezek madárközössége megőrzésének fontosságát Nagy (1994) összegzi. Néhány faj biológiájával kapcsolatos (pl.: Parus major, Parus caeruleus) kiterjedt vizsgálatok eredményeit saját kutatásaink során is hasznosíthattuk (PERR1NS, 1990; PETTIFOR, PERRINS, McCLEERY, 2001). 3. KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK, VÁLLALT FELADATOK Kutatásunk egyik célját jelentette, a dél-nyírségi maradvány, természetközeli erdőterület legtipikusabb fészkelő madárcsoportjának, az üreg és odúlakó fajok (dendricol fajok) állományának több éven keresztül történő monitoring jellegű felmérése. Külön programunkat jelentette e preferált és védett madárcsoport fenntartása, gyarapításuk lehetőségeinek vizsgálata, állományuk természetvédelmi elemzése. Minél alaposabb megismerésükhöz populációs és közösségi szinten is gyűjtöttünk adatokat, melyek egyes eredményeit jelen dolgozatban ismertetjük. Kapcsolódva az odú- és üreglakó madárguild vizsgálatához külön figyelemmel kísértük a régióban kevéssé ismert és országos szinten veszélyeztetett mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) állományát. E faj szerepel a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Programban (CSORBA, PECSENYE, 1997) amely az EU természetvédelmi irányelveiben is kitüntetett szerepet kap. A hosszabb időn át folytatott monitoring rendszerű kutatásainkkal fel kívántuk tárni a faj előfordulásának fontosabb populációs jellemzőit, valamint az énekesmadarak és a mogyorós pele populációk közötti interspecifikus kompetíció mértékét, jellemzőit. Kutatásainkkal a fentiekben megfogalmazottakhoz kívántunk adatokat szolgáltatni a hasonló vizsgálatok hiányában kevéssé ismert dél-nyírségi (erdőspusztai) régióban, kiemelve a keményfa ligeterdők és az ezekkel genetikus kapcsolatban álló klímazonális, klimaxtársulásnak számító további egyes erdőtípusok természetvédelmi jelentőségét! 4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4. \. Az odúlakó madárközösségeinek vizsgálatának módszerei A dél-nyírségi természetközeli maradvány keményfa ligeterdők és nedves gyöngyvirágos tölgyesek általános madártani felmérését 1986-ban kezdtük meg. Programszerűen 1990-ben indítottuk el a legtipikusabb madárguild, az odúlakó madárfajok állományának komplex felmérését, po26