A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

pulációdinamikai vizsgálatukat és természetvédelmi szempontú mesterséges fészektelepek kialakítását, fenntartását. Munkánkat Debrecen-Nagycserén, maradvány, azonális (Fraxino pannonicae-Quercetum) megjelenő madárfauna általános felmérésével és értékelésével kezdtük. Az adataink értékelésénél feltüntettünk egyes, jelen programot megelőző eredményeinket, amivel a kutatások folytonosságát, monitoring jellegét is igazoljuk (pl.: odútelep eredmények, kor- és ivarmegoszlás). 4. 2. Madármegfigyelések, madárjelölés A mintaterületeket szezonálisan rendszeresen bejárva vizuális és akusztikus megfigyeléseket végeztünk kézi távcső és nagyobb nagyítású teleszkóp segítségével. A rejtett életmódú fajok megismerésére, valamint a területeken rendszeresen átvonuló fajok mennyiségi és minőségi viszonyainak felmérése céljából minden project területen spontán és a területen kialakított téli madáretetőnél irányított madárbefogást és jelölést alkalmaztunk. Tekintve, hogy tudományos igényű vizsgálatokat végeztünk, a hálókba került valamennyi madarat megjelöltük a MME Gyűrűző Központja által biztosított gyűrűkkel. Az egyes hálóállások kialakítása után minden alkalommal hasonló számú és nagyságú hálókkal, alkalmanként 300 m" hálófelülettel dolgoztunk. A hálóhelyek az erdők tipikus habitatjait érintették. A befogások alkalmával lehetőség szerint a jelölt madárról biometriai adatokat vettünk fel. A méréseknél a maximális feszítés módszerét alkalmaztuk (BUSSE, 1984, HOLYNSKI, 1984, SVENSSON, 1975). A mérésekkel az alábbi adatokat vettük fel: testhossz, szárnyhossz, farokhossz, csűdhossz, csőrhossz, testtömeg. Egyes fajoknál (pl. Erithacus rubecula) több alkalommal mértük a szárnyformulát is. Lehetőség szerint meghatároztuk a madár korát és nemét. A korhatározásnál az EURING módszert alkalmaztuk. A befogásokból értékeltük az odúlakó fajok arányát, ennek változását. 4. 3. Mesterséges odútelepek vizsgálata Az odúlakó fajok megtelepítése, állományuk gyarapítása érdekében már 1986-ban mesterséges fészektelepeket hoztunk létre. Először 25, később 50, 1990-től 80 odú alkotta az odútelepet. Az odúk fából készültek, 90%-ban B-típusúak {Vertse, 1955). 15 odút kibővített röpnyílással seregélyek számára helyeztünk ki. Az odúk telepítési magassága 2,5 m és 5,5 m közötti, átlagmagassága 3,5 m. Az odúk ellenőrzését március végétől április közepéig hetenként, ettől az időszaktól számítva június végéig gyakrabban, heti két alkalommal végeztük. A fészekaljakban a kirepülés előtt álló fiókákat gyűrűvel jelöltük. A fészektelepen megjelenő és eredményesen fészkelő fajok költésbiológiai értékelésénél minden olyan fészket figyelembe vettünk, ahol legalább egy fióka ténylegesen kirepült. A fészektelep meghatározó költőfajait (előzőekben ld. JUHÁSZ, VAS, 1994) értékelve, (pl.: Parus major, Parus caeruleus, Ficedula albicollis, Sturnus vulgaris) a költések vizsgálatához három reprodukciós mutatót alkalmaztunk {Balén, Potting 1989): - kelési siker: kikelt fiókák és lerakott tojások számának hányadosa - kirepülési siker: kirepült és kikelt fiókák számának hányadosa - reprodukciós siker: kirepült fiókák és lerakott tojások számának hányadosa 27