A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Természettudomány - Juhász Lajos: Odúlakó madárfajok állományának változása egy dél-nyírségi keményfa ligeterdőben

Juhász Lajos ODÚLAKÓ MADÁRFAJOK ÁLLOMÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA EGY DÉL-NYÍRSÉGI KEMÉNYFA LIGETERDŐBEN 1. BEVEZETÉS Magyarország területének közel 20%-a erdősült. Erdeink nagy része azonban többszörösen átalakított, átformált, bolygatott vagy teljes egészében mesterségesen létrehozott. Különösen az Alföld arculatában történt változások alakították át az erdőket, s ezek fa és cserje állományát. A magyar alföld klímazonálisan a kontinentális erdőssztyep övezetbe tartozik, melyre jellemző erdőspuszták erdőállományai kiegészültek edafikus, mikroklimatikus, hidrológiai és geomorfológiai okok következtében kialakult azonális társulásokkal. így az Alföld növényzeti képében az egykori löszpusztaerdők, pusztai- és homoki tölgyesek, ártéri és ártéri jellegű kemény fal igétek, füz-, nyár liget- és bokorerdők jelentették a fás növényzet tipikus egységeit, s képezték a klimax növényegyütteseket. Hazánk erdőterületei döntően a Középhegységekre és a Dunántúl területére koncentrálódnak. A ligetes, kevert, úgynevezett „tarka erdőkkel" és zárt erdőségekkel borított egyes alföldi területeken napjainkban az erdősültség jóval az országos szint alatti. Figyelemre méltó az a tény is, ami szerint az egyes megyék erdősültsége között jelentős különbség mutatható ki. A hazai erdőállományokat Mátyás (1975) három fő csoportba (természetközeli erdők, származékerdők, kultúrerdök) sorolja. Az Alföld kedvezőtlen erdősültsége mellett e hazai nagytájon a legkedvezőtlenebb az erdők fenti típus szerinti megoszlása. A mesterségesen telepített kultúrerdök és a bolygatott származékerdők együttes aránya (82%) jóval meghaladja a természetközeli erdőállományokét (18%). Ilyen természetközeli, a Nyírségben edafikus okokkal magyarázhatóan fennmaradt klímazonális erdőtársulás ősi tölgy-kőris-szil ligeterdők és az ezektől valamelyest kevésbé vízgazdag élőhelyen kialakult gyöngyvirágos (mocsári) tölgyesek. Napjainkban ezek kiterjedése - különösen a Nyírség flórajárásába tartozó erdős pusztákon igen jelentősen lecsökkent, alig néhány maradvány mozaikállomány maradt fenn. A keményfa ligeterdők és a gyöngyvirágos tölgyesek - különösen koros állományaik fajgazdag, nagy diverzitású növény- és állattársulások fenntartói, ezért természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúak. Ezen erdők élővilágának biológiai, természetvédelmi kutatásai rendkívül fontosak, hiszen a potenciális állapotokra emlékeztető élővilág utolsó mentsvárai. A Nyírség egyes területein és a Dél-Nyírséghez tartozó hajdúsági erdőspusztákon több mint másfél évtizede folytatunk programszerű természetvédelmi-ökológiai, elsősorban a tipikus madárközösségek megismerésére irányuló kutatásokat természetközeli erdei projekt területeken, amelynek egyes eredményeit különböző tanulmányokban már közzé tettük (JUHÁSZ, TÓTH, 1990, 1992; JUHÁSZ, VAS, 1993, 1994a, 1994b, 1995; 1996, JUHÁSZ, KOZÁK, 2000). 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Jelen kutatási programunkkal, erdei madárközösségekkel kapcsolatos vizsgálatok jelentős szakirodalmi hátterét a Déri Múzeum 1994. évi Évkönyvében megjelent tanulmányunkban már 25