A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Néprajz, kulturális antropológia - Lovas Kiss Antal: Kistermelői tejhasznosítás a Bihari régióban az Európai Uniós csatlakozást követően

volumenű beruházáshoz. Ezért a kisgazdaságok tulajdonosai hátrányban vannak az Európai Uniós pályázati pénzek elnyerésekor. A minőségbiztosítási rendszer bevezetése ugyan állandó áruminőséget és egyenletes termelést feltételez, azonban olyan költségekkel jár amit a kisgazdaságok nem képesek előteremteni. Ugyanakkor az új termelési szisztéma, az előírt technológia ellentétben áll a korábbi gazdálkodói gyakorlattal és termelési normákkal. Termelési szempontból korszerűtlen és nemkívánatos az alapvető paraszti mentalitásban gyökerező olcsó beszerzés és az alapanyagok mennyiségének vagy minőségének visszafogásából származó spórolással biztosított megtakarítás. A kilencvenes évek eleje óta a tej átvételi árát úgy alakították ki, hogy csak az extra minőségű tej előállítása jövedelmez annyit, amennyi biztosítja a termelő megélhetését. „A minőségi követelmények emelésével kényszerítik rá a parasztot, hogy hagyja abba. Végülis az a cél, hogy megfojtsák, megszüntessék a csarnokot. "

9 A tejgyüjtők által felvásárolt tej minőségi megoszlása %-ban (1999.

1. negyedév) Extra I. oszt. II. oszt. III. oszt. Oszt. kiv. Összesített minősítés szerint 35,77 29,53 11,64 3,64 19,42 A rendszerváltás idején a vizsgált települések mindegyikén üzemelt még tejcsarnok. A települések lakóinak jelentős része foglalkozott tejtermelő szarvasmarhatartással. A rendszerváltást követő termelési feltételváltozások következtében Magyarhomorogon, Újirázon és Vekerden már a kilencvenes évek elején megszűntek a tejcsarnokok. Megszűnésük fő oka a közösségi tejleadás bevezetése volt. A települések tej csarnokai ban összegyűjtött tej gyakran nem érte el a megfelelő minőséget, mert a tejtermelők egy része nem volt képes eleget tenni a minőségi követelményeknek. A gyengébb tisztasági fokú tej belekerülésével leromlott a közösen gyűjtött összes tej minősége. Az ingadozó minőség problémát okozott a tejértékesítésben. Újirázon és Vekerden a gazdák jelentős része tejtermelésből élt, ám a termelés csődbe jutott, mert a termelők nem tudták kiszűrni maguk közül a gyengébb minőséget produkálókat. „ Ha a tejleadás minőségében nem tudtak rendet csinálni, akkor e miatt megszűnt a termelés. Ha nem vállalta fel valaki a településen, hogy rendet csináljon, akkor az emberek ebből egymás közt nem tudtak rendet csinálni, mert mindig volt olyan, hogy egyik a másiknak mindig elrontotta, és ez odáig ment, hogy megállt a termelés. "

I0 A helyi tejátvétel megszűnésével gazdaságtalanná vált a tejtermelés, mert a kifejt tej hűtött szállítását senki sem vállalta. A tejcsarnokok bezárásával drasztikusan csökkent a tejelőtehén tartás is. A hetvenes évek elején a környék települései közül Újirázon volt a legintenzívebb háztáji állattartás, 70 db fejős szarvasmarha volt az egyéni gazdálkodók birtokában. A tejcsarnok bezárását követően a háztáji gazdálkodás összeomlott. 2003-ban már csak hat tejelő szarvasmarha volt a településen két termelő tulajdonában. Vekerden teljesen megszűnt a tehéntartás. Magyarhomorogon öt gazdálkodó foglalkozik tejelő szarvasmarhatartással. Ők a megtermelt tejet a körösszakáli tej szövetkezetbe viszik át. Kitörési lehetőség lett volna e falvak számára, ha a felszámolt tejcsarnokokat megszűnésük után a helyiek vásárolják meg, ezzel hosszú távon biztosíthatták volna a településen élők megélhetését. Az egyéni termelők összefogásának lehetősége, azonban a térségben csak Körösszakálon valósult meg. Sz. L. agrárszakember 2003. K.K. falugazdász 2003. 228