A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Néprajz, kulturális antropológia - Lovas Kiss Antal: Kistermelői tejhasznosítás a Bihari régióban az Európai Uniós csatlakozást követően

Körösszakálon a kilencvenes évek közepén, amikor a tsz megszűnt, de a helyi új típusú szövetkezetet még nem alakították meg, a polgármester kezdeményezésére sajátos támogatási formációt hoztak létre. Mivel a tejtermelés vonzó vállalkozási formának látszott ebben az időben, a gazdákat erre ösztönözték. Felújítottak egy bezárásra ítélt tejcsarnokot, a termelői tevékenység koordinálására az önkormányzat vállalkozott. Mivel a tej fejés utáni azonnali hűtése jelentős minőségi követelmény (5 percen belül 4 °C-ra kell a tejet hűteni), az önkormányzat hűtőládákat vásárolt és kiadta a kistermelőknek. A hűtőládák alkalmazása lehetővé teszi, hogy a környező településekről (pl.: Magyarhomorog) is beszállíthassanak a gazdák. A tejtermelői kör tovább növekedett, amikor 1999-ben lehetőség nyílt a helybeli munkanélküliek számára, hogy a Munkaügyi Központtól 1 millió forint önfoglalkoztató támogatást vegyenek fel. A támogatásból tehenet, fejőberendezést és takarmányt vásároltak az újrakezdők. Néhányan gépet is vettek és saját vagy bérelt földön megtermelik a gazdaság takarmány szükségletének egy részét. Ez a termelési mód nem eredményez jelentős profitot, de szűkös megélhetést tud biztosítani. A szövetkezet 2003-ban 80 termelőt integrált és naponta 3000-4000 liter extra minőségű tejet gyűjtött be. A szövetkezet úgy alakította ki feltételrendszerét, hogy csak attól veszik át a tejet, aki megfelel a minőségi követelményeknek. Ez a minőség az Európai Uniós szabványnak is megfelel, sőt néhány ponton meg is haladja azt. (Nem csak a csíraszámot vizsgálják, tőgyulladásos, beteg tehén tejét sem veszik át.) Ez a típusú szövetkezés tehát jól működik, és ha a tejfeldolgozóval kialakított kapcsolatuk is jó marad, akkor továbbra is nyereségesen képesek a tejet előállítani. A gazdák visszatekintve, „aranykor"-ként értékelik a 80-as, 90-es évek időszakát, amikor korlátlan mennyiségben értékesíthették a megtermel tejet. Ez a kvótarendszer bevezetésével 2000ben megszűnt. A termelők számára rendelkezésre álló kvóta határozza meg, hogy mennyi tejet termelhetnek egy évben. (Pl.: A Kornádi tehenészeti Kft 4,1 millió liter tejkvótával rendelkezett 2003-ban, míg egy kéttehenes gazdaság tejkvótája alig haladja meg a 18 ezer litert.) Ez a termelési szisztéma alapvetően különbözik a paraszti mentalitás diktálta gazdálkodástól. „ ...szerződést kell kötni, hogy ebbe az évben 2000 litert beviszek. Ha 2000 litert beviszik, akkor onnan tovább nem vihetik be a tejet, mindegy, hogy csak van tej, de ha nincs meg, amit szerződtek, akkor meg megbüntetik. Ezt kvótának nevezik. Szóval áldatlan állapot, hát honnan tudjam én azt, hogy én mennyi tejet tudok kifejni még januárig? Hogy ad az a tehén? A tejtúltermelési-válság során 2003-ban az állam a termelés-visszafogást dotálta. Mindenkinek 5%-kal mérsékelnie kellett a termelést, mert a megtermelt tejet nem tudják elhelyezni a piacon. A gazdák 10 forintot kaptak literenként a meg nem termelt tejért. Mivel a tejkvóta adható-vehető, a termelők tartanak tőle, hogy megjelennek a piacon a jobb anyagi kondíciókkal rendelkező (esetleg külföldi) termelők és felvásárolják a tejkvótát, miközben ők kiszorulnak a termelésből. „Majd azt a tejkvótát a külföldiek jönnek és megveszik. Majd mi külföldről kapunk tejet. Itt meg mán szabadulhatnék mindenki a tehéntűi elfelé." ALKALMAZKODÁSI KÍSÉRLETEK AZ ÚJ PIACI VISZONYOKHOZ Az állati termék értékesítésének rendszerváltás utáni válságát tanácstalanul fogadták a termelők. A kisüzemi állattartás leépülése fokozatosan ment végbe, a gazdálkodók még évről évre változó stratégiával próbáltak alkalmazkodni. Új cselekvési mintákkal nem rendelkeztek, ezért újra '' Sz. Gy. gazdálkodó Csökmő 2003. 12 Gy. J. nyugdíjas, Csökmő, 2003. 229