A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Néprajz, kulturális antropológia - Szendrei Eszter: A magyarországi céhes juhászat kérdéseiről
juhásztemetéseken három juhász vitte. Néha Űrnapján is kivonultak vele. Az egyik kék, a másik vörös volt. Juhászokat ábrázolt bárányokkal." (Borzsák 1939-1940). Azonban a halasi juhászcéhet sem Szádeczky (Szádeczky 1913), sem Eperjessy nem említi (Eperjessy 1969), s a céhkataszter, illetve a Magyar Országos Levéltár Acta mechanica és Liber cehalium anyagában sem bukkantunk nyomára. Galgóczi Károly már hivatkozott müvében szól ugyan a halasi juhászat jelentőségéről, azonban juhászcéhről nem tesz említést, s míg a mezőföldi birkatartás kapcsán kiemeli a német származású pusztamesterek jelentőségét, és a fehérvári juhászcéhről is megemlékezik, a halasi juhászat ismertetésekor „halasi kún ember"-ről beszél 21 . Amint azt az előzőekben említettük, a céhkataszter a céhes juhászat egyetlen tárgyi bizonyítékát adatolja (Éri-Nagy-Nagybákay 1976, II. 377). A Soltról (Pest-Pilis-Solt megye) származó cserépkancsót a Néprajzi Múzeumban őrzik. A kancsó zöldmázas, egyfúlü fazekasmunka. Soltról származik, és feltehetően Kalocsán készült, 1839-ben. Oldalán domborműves - koszorús - ábrázolásban juhász, mellette kutya, és két másik állat (juh vagy kutya). Felirata: „Az Érdemes Gazdaság számára készített emlékezet okáért. Öreg Gazda Soos János, Jenéi Páll, Szőnyi József, Arizs Mihály, Somogyi János, Somogyi Istvány". A korsó másik oldalán szamáron ügető juhász alakja, nyomában futó kutyával. A kancsó fedeles, datálása a fedélen olvasható: „1839. Esztendőben". A helytartótanács az 1761. évi Mária Terézia-féle céhrendelet kapcsán elrendelte a hármas megyében a szabadalmas céhek összeírását. Ennek során Pest-Pilis-Solt megyében (Pest és Buda nem került összeírás alá) összesen ötvenkilenc céhről készült feljegyzés, ám ezek között sem juhász- sem egyéb pásztorszervezet nem szerepel (Galgóczi 1876-1877, I. k. 99-101). Az 1820-as évek céhalakításra irányuló kérelmei között sem említi a Soltiakat a céhes irodalom. A feliratból arra következtethetünk, hogy itt már valószínűleg egy későbbi szerveződéssel állunk szemben. Ekkor már nem a pásztorok, hanem a juhtartó gazdák tömörültek társaságba, de a szervezeti formákban, bizonyos szokásokban néhol felbukkannak céhes elemek. 22 Egy ilyen hajdúszoboszlói juhtartó gazdatársaság tárgyi emlékanyagát Földes László gyűjtötte össze az 1950-es években, melyet ugyancsak a Néprajzi Múzeumban őriznek. A juhászládák kérdését e helyen nem érintjük, csupán ismét utalunk Gémes Balázs többször hivatkozott munkájára, ahol a négy bemutatott juhászláda kapcsán Csilléry Klára halászládákkal kapcsolatban kifejtett megállapítását osztja, mely szerint: „a paraszti legényládákkal, cselédsummás- és parasztládákkal szemben ez, mint céhbeli legény ládája, magán viseli a tulajdonos foglalkozásának jelvényét" (Csilléry 1973) n . Igen figyelemre méltó a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban őrzött mesterségjelvényes szék, melynek támláján Agnus Dei ábrázolás szerepel. 24 A bárányábrázolás a támla közepén, a szív alakú kivágás alatt található, alatta lovas ekével szántó paraszt. A támla kiszélesedő, sasláb alakúra faragott részén ugyancsak két parasztábrázolás: egy kaszáló és egy kaszáját fenő figura látható. A támla felső részén 1753-as évszám szerepel. Acs Anna szerint az Agnus Dei ábrázolás 21 „Itt leginkább a birka tenyésztést űzik, s ebből legnagyobb jövedelmet is húznak a gazdák. Más állatokra némileg terjed ki a figyelem. ... A birkának legjobban kedvez a halasi kún ember, ettől már nem sajnálja a takarmányt- a gyapjú évről évre nemesedik, raczka birkát már szégyenlene tartani a legszegényebb gazda is, - kos bárányokat cserélgetnek, s drága pénzen is vesznek" (Galgóczi 1855, 413-414). 22 A juhos gazdák társulásairól, szokásaikról többen is írtak. Itt most csak Ecsedi István, Földes László és Varga Gyula vonatkozó munkáit emeljük ki (Ecsedi 1929, 1931, 1931a; Földes 1962; Varga 1976). E helyen kell említést tennünk a Vendel-társulásokról is, melyek a XIX. században jöttek létre, főként a katolikusok lakta területeken. A Jászságban Jászberényben és Pórtelken működtek Vendel-társulások, amelyek Gulyás Éva szerint csekély vallásos tartalmat hordoztak, inkább gazdasági jelentőségük volt (Gulyás 1986). 23 Idézi Gémes Balázs (Gémes 1976, 178) "" Leltári száma 56.59.1. A szék kőrisfából készült, magassága 97 cm, szélessége 41 cm. 212
