A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)
Néprajz, kulturális antropológia - Szendrei Eszter: A magyarországi céhes juhászat kérdéseiről
vallásos célzatú, míg a munkajelenetek (szántás, kaszálás) önálló paraszti szervezetre utalnak. A széket egyéni tulajdonú mesterségjelvényes bútorként határozza meg. „Talányos azonban szervezetbeli, céhbeli hovatartozásának megállapítása. Valamilyen mezőgazdasági jellegű szakmai testület, talán paraszt, illetve földművescéh tisztségviselőjének a közönség előtt kitüntetést kifejező széke lehetett" (Acs 1983, 419). Ács Anna tanulmányában nem említi az ugyancsak a mosonmagyaróvári múzeumban található bárányábrázolásos székpárt 25 . A székpár az Ács által bemutatotthoz hasonló formájú, ám kevésbé aprólékos megmunkálás jellemzi. A támla közepén szív alakú kivágás alatt faragott bárányfigura látható. A széktámla stilizált virágos - leveles - indás ornamentikájú, a bárányon kívül más figurális ábrázolást, illetve datálást nem találunk rajta. A leíró karton szerint a 18. század végén készült. Ács Anna feltehetően azért nem emlékezik meg e két tárgyról munkájában, mert mesterségre utaló jel nem található rajtuk. Ács az általa bemutatott szék Agnus Dei ábrázolásának kizárólag vallásos funkciót tulajdonít, s a széktámlán ábrázolt munkafolyamatokból következtet földmüvescéhre. Az 56.60.1. és 56.60.1.2. székpáron látható bárányt zászló nélkül ábrázolták, így csak találgathatunk, milyen funkciót szánt neki készítője vagy megrendelője. Arra a kérdésre, hogy a báránymotívum bármelyik tárgyon szerepelhet-e juhászcéh szimbólumaként, aligha fogalmazhatunk meg egyértelmű választ. A juhász-legényládák sem nyújtanak sok fogódzót a továbblépésben, mivel a ládákon nem minden esetben szerepel a mesterségre utaló motívum. Ugyanakkor a Gémes Balázs tanulmányában bemutatott vajtai ládán a juhász két oldalán fekvő juhok nem rendelkeznek az Agnus Dei ábrázolások elmaradhatatlan zászlómotívumával (Gémes 1976, 173). Míg az Ács Anna által ismertetett szék esetében a szántó és kaszáló parasztalakok valamilyen földművesszervezetre utalnak (nehezen tudjuk ugyanis elképzelni, hogy ha a mosoni juhászcéh számára készült volna a szék, ne szerepelne rajta pásztorfigura), addig a bárányábrázolásos székpár esetében nagyobb bizonytalanságban vagyunk, mivel a bárány a vallásos funkcióra utaló zászló nélkül szerepel, viszont mesterségre utaló jel sem rajzolódik ki a székek faragott támláján. A bárány zászló nélküli megjelenítése véleményünk szerint erősíti azt a lehetőséget, hogy a székpár a juhtartással hozható összefüggésbe, arra azonban, hogy egyéni megrendelésre, vagy valamely szervezet, esetleg a mosoni juhászcéh kérésére készült volna, nem találunk utalást. A CÉHES JUHÁSZAT KÉRDŐJELEI. ÖSSZEFOGLALÁS A megismert források és szakirodalmi adatok áttekintése után több kérdést is szükséges megfogalmaznunk. A források alapján hat juhász céhlevélről van tudomásunk. Ezek közül a somorjai és a székesfehérvári hitelessége és eredete nem bizonyított. Ugyanakkor a négy hiteles privilégiumlevél birtokában is kétségesnek tűnik a céhek valóságos működése. Kételyünket különösen indokolja, hogy a legtöbb adattal szolgáló gömöri 26 és mosoni céh esetében sem találtunk céhes életre utaló adatot vagy tárgyi bizonyítékot, csupán a céhprivilégiumok elismerése körül zajló viták írásos nyomaira bukkantunk. A Dunántúlon fellelt tárgyi emlékek (juhászládák, bárányábrázolásos székek) esetében sem tudunk kétséget kizáró bizonyítékot hozni a céhes eredetre. Az általunk ismert céhlevelek szövegezése szinte azonos, eltérésre a mosoni, valamint a róla másolt székesfehérvári privilégiumlevélben bukkantunk, amely záradékként filiális céh létrehozásának tilalmáról rendelkezik. 25 Leltári száma: 56.60.1.; 56.60.1.2. 26 E helyen is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a gömöri céh létrejöttének körülményei eltérnek a későbbiektől, így feltételezéseinket, megállapításainkat a gömöri juhászcéhre nem vonatkoztatjuk. 213
