A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2004 (Debrecen, 2005)

Néprajz, kulturális antropológia - Szendrei Eszter: A magyarországi céhes juhászat kérdéseiről

ottan az úrnapi procession jelen legyenek"; „Légyen ezenn Pozsonyvármegyében csallóközi districtusban magános fő-czéhládája és azon czéhbeli mesterek ládája tarttassék Somorjában"; „...minden esztendőben, minden ezen juhászok társaságában lévő mesterek, legények és cselédjek is, az kitül csak meg fog lehetni, karácsony napján is Somorjában ... az éczakai szent misén és czeremóniákon jelen legyenek...". A céhkataszterben említett somorjai privilégium kapcsán 1825ös évszámot találunk, amiből arra következtetünk, hogy lévén Somorja a csallóközi juhászcéh központja, a céh megújítása iránti kérelmet nem csallóközi, hanem somorjai juhászcéh kérelmeként adták be a helytartótanácshoz. Feltételezésünk mellett szól, hogy ismeretünk szerint ugyanez időpontban a csallóközi juhászcéhtől nem érkezett megújítás iránti kérelem. Viszont azt sem zárhatjuk ki, hogy az eredeti - 1717-ben III. Károly által a csallóközi juhászok számára kiadott privilégiumlevél keltétől eltelt több mint száz év során a somorjai juhászok esetleg a csallóközi céh fíliájaként ne működhettek volna. A csallóközi privilégiumlevél záradékában ugyanis nem szerepel a kiváltságot adó uralkodó ilyen irányú tiltása.

13 Az ürményi juhászcéhre vonatkozóan a Céhkataszterben hivatkozott utaláson (Eri-NagyNagybákay 1976, II. köt. 63), a Királyi Könyvek közlésén (Királyi Könyvek 31. köt. 424-425) és magán a céhlevélen kívül (Magyar Országos Levéltár fasc. 26. N. 1.) nem találtunk működésre utaló adatot.

14 Magát a céhprivilégiumot 1718-ban III. Károly adta az ürményi juhászok számára; az egy évvel korábban kiadott csallóközi kiváltságlevélhez hasonlóan - magyar nyelven, s teljesen egyező szövegezéssel. A székesfehérvári juhászcéh működésére szintén csupán a privilégiumlevél utal, viszont a korábbiaktól eltérően - amint arra Gémes Balázs részletesen kitér már hivatkozott munkájában nem történt meg a vármegyei közgyűlésen való kihirdetése, amiből Gémes arra következtet, hogy Fejér megye csupán lemásoltatta a mosoni juhászok céhlevelét. A hivatalos levelezésekben sem talált olyan adatot, amely a céh működésére mutatott volna, jóllehet a Mihály napi lakozások „dombérozásai", „korhelkedései" kapcsán a város gyakran kényszerült levélváltásra a megyével, a helytartótanáccsal, sőt, a szomszédos vármegyékkel is (részletesen lásd: Gémes 1976). Demeter Zsófia Batthyány Fülöp herceg enyingi gazdaságának vizsgálata során ugyancsak kitér a mezőföldi céhes juhászat kérdésére, s Gémes Balázséval azonos következtetésre jut. Ugyanakkor hozzáfűzi, hogy ha szabályos céhszervezetről nem is beszélhetünk a Mezőföldön; a székesfehérvári, simontornyai, móri juhász összejövetelek jelentőségét, az évente ismétlődő juhászünnepet nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Példaként említi, hogy a mezőföldi uradalmak munkarendjük alakításában figyelembe vették a több napig tartó lakozásokat: „1861-ben bevett, általános szokásként közlik, hogy a juhászok Szent Mihály napján három napra eltávoznak, »melly idő leteltéig a béresek által őriztetnek a juhok«" (Demeter 1997). Magunk a Mosón megyei juhászcéh működésével kapcsolatban találtunk az 1669-1778 közötti időre vonatkozó néhány adatot. Mosón megye 1669. áprilisi közgyűlésén Eszterházy Pál juhászai számára kiváltságlevelet szeretne kibocsájtani, ám azt a „többi földesurak el nem fogadták" (Protocollum inclyti Comitatus Mosoniensis 1669. április. 21. 11., Győr-Moson-Sopron Megyei 13 A mosoni privilégiumlevél tiltja egyedül filiális céh létrehozását: „Utolszol. Hamarságal Körűivaló Vármegyékben és Mosonyi Társasságon Kívül való Városokon és Falukon Ami Magyar Országunkban hogy ha annyira Számossak volnának ezen Juhász Mesterek, hogy Magoknak Privilégiumot Ki váltani Kívánnának; kiknek engedtetik az Mi Udvari Császári és Királyi Cancel ládánkban ezekért Instálnyi mindenkor, ezen fő Céh Ládának pedigh nem különben Másoknak is tellyességgel tiltatik ebbül; vagy másbul más Mestereknek fértil Ládát ne adgyanak." 14 Szádeczky és Eperjessy sem hoznak munkáikban ürményi juhászcéhre utaló adatot (Szádeczky 1913; Eperjessy 1967) 209