A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Karacs Zsigmond: Lapok a Medgyesi család történetéből

Szatmár városában tartott nemesi közgyűlésén hirdették ki Medgyesi Pál armalisát, az érvényességhez szükséges egy évi határidőn belül. A divathullámként gyűrűző magyarországi címereslevél dömping a XVII. században tetőzött. Szerencsés tulajdonosaik, akik ekkor még csak azt vélték reprezentálni, hogy a Szent Korona tagjai, nem is sejtették, hogy utódaik számára a következő században a nemesség igazolás majdnem biztos alanyát kapták meg. Az armalis XVIII. századi igazolásokban játszott szerepe erősítette azt a később kialakult felfogást, hogy a dátuma az illető család nemességének is a kelte. Nem egy család két-három címeresnemeslevelet kapott, míg sok nemes família mai napig nem rendelkezik armalissal. Természetesen sok az olyan család, akiknek ez jelentette a köznépből való kiemelkedés lehetőségét. Medgyesi Pál prédikátori minőségében már nemesnek számíthatott. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1629. július 13-án Gyulafehérváron kiállított oklevelével a református lelkészeknek és utódaiknak nemességet adományoz, melyet I. Rákóczi György éppen 1642. május 10-én, amikor Medgyesi Pál armalisa kelt, erősít meg.

21 A különféle Medgyesi famíliákról Nagy Iván csak általánosan szól, s mellékesen említi Medgyesi Pál pataki protestáns lelkészt.

22 Erre utal Császár Károly amikor azt írja: A XVII. században több Medgyesi nevű családról van tudomásunk, de hogy melyikhez tartozott, vagy egyáltalán tartozott e valamelyikhez, kétséges. Kempelen Béla pedig Medgyessy Ferenc szobrászművész közbenjárására,

23 ezt a családot is számbaveszi, ugyan több ilyen nevű família konkrét megnevezése mellett, akikkel rokoni kapcsolatot keresni meglehetősen reménytelen vállalkozás.

24 A család címerének másolatát és annak a címerképhez igazodó leírását a Dunamelléki Reformárus Egyházkerület levéltárában őrzött eredeti oklevél után adjuk.

25 A pajzs két oldalának közepétől felfelé irányuló ezüst ékkel három részre hasított pajzs. Alul zöld földből kék mezőbe felnyúló zöld lombú fa. A két felső vörös mezőjü sarokban egy-egy ezüst liliom. A nyílt katonai sisakon lévő koronán álló jobbra fordult daru felemelt bal lábával követ tart. A pajzstakarók kékarany, vörös-ezüst színűek. A huszadik században, mivel az eredeti oklevélhez kellő mértékű kutatás hiánya miatt hozzá nem jutottak, két változat született. Mindkettőben csillag váltotta fel a liliomot, s a mező felosztása is a címerpajzs alján kezdődik és hiányzik az ék, más néven szarufa, valamint a színezés is eltérő, az egyik változatban pedig fenyőfát találunk.

26 A Nagykőrösre került Pál lelkész két címeres pecsét változatot használt, az elsőben a pajzs alsó harmadát egy monogramm foglalja el, feljebb szorítva a címerképet. Az újabb változatban kettős ovális pajzsot látunk, egyikben a címer, a másikban monogramm látható. Debrecenben Mihály pecsétlenyomata mértani ábrát formáz, ugyaninnen tudunk id. Gáborné pecsétjéről, melyet azonban nem ismerünk.

27 21 LEHOCZKY Tivadar: Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére. = Turul. 1897. évf. 192. Az oklevél másolat: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV. A. 12/c. 5. csomó, 10 boríték. A továbbiakban: HBML 22 NAGY Iván: Magyarország családai.... Pest, 1860. VII. 406. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár. Fond 25/1 - Medgyessy Pál levele. 24 KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. VII. Bp. 1913. 138, 143 Elébb a Nagykőrösi főgimnázium könyvtára őrizte, (pecsét/ 26 Az eredeti szövegben Pinus = fenyő van, a címerképen pedig lombos fát látunk, mint Medgyessy Ferenc változatában. 27 KŐSZEGHI Sándor: Nemes családok Pest vármegyében. Bp. 1899. 234. - SzSzBML IV. A. 1. F 37. N 1262. 1837. - HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték. 176