A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

után testük átmérője a vállig egyenletesen nő, majd a beszűkülő nyak fölött peremük ismét szélesebb. Legtöbbjük pereme kihajló, lekerekített (VI. t./4., VII. t./3.), de találunk felálló, egyszerűen profilált darabokat is (IV. t.). Anyaguk általában vörös, annak mindenféle árnyalatában. Kézi korongon készültek, homokos, kavicsos soványítással, funkciójuknak megfelelően kidolgozásukkor nem mindig törekedtek a legjobb minőségre. Díszítésük legjellemzőbb eleme a test aljáról induló és vállig tartó, spirálisan felfutó, bekarcolt csigavonal. E fölött a vállon és a nyaki részeken már változatosabb a kép. Megtalálhatjuk az egyszerűen körömmel benyomkodott díszítéseket egy vagy két sorban, és a körbefutó hullámvonalat is. Sok töredéken volt valamiféle díszítés, ez azt mutatja, hogy a mindennapi használatra szánt, tároló- és főzőedényeket megpróbálták szebbé és változatosabbá tenni. Ez a forma, a díszítések és az enyhén tagolt peremek az edények készítését a XII. század végére - XIII. század első felére teszi (SZABÓ 1975, PARÁDI 1963). A másik legnépesebb csoportját a leleteknek, a cserépbográcsok töredékei teszik ki. Mint az Árpád-kori falvak többségében, itt is meghatározó szerepük lehetett a konyhai edények között. Színük igen változatos, a legsötétebb barnától, a világos vörösön át, a fehérig több árnyalat is megtalálható. Elkészítésükhöz jó minőségű agyagot használtak, homokkal, vagy nagyon apró kaviccsal soványítva. Mindegyik korongon készült, a nagyméretű fazekaknál jóval gondosabb kidolgozással. A kiegészíthető darabok alapján nagy részük formailag egy csoportba tartozik, a fenék és az oldal összekapcsolódásának szögletes kiképzése köti őket össze. Van azonban példa a legömbölyített megoldásra is (VI. t./l—2.). Peremkiképzésük annyira változatos még egy objektumon belül is (pl. 5. sz. ház), hogy ez alapján csoportosítani, esetleg időrendbe rakni őket csak a település jóval nagyobb arányú feltárása után lehetne (I—III. t.). Annyit azért meg lehet állapítani, hogy a sokféle megoldás közül a kihajló, szögletesre vágott volt a legnépszerűbb, de van befelé hajló, legömbölyített és egyszerűen tagolt forma is. Felfüggesztésre szolgáló furatuk általában kerek, de van példa a szögletes megoldásra is (I. t.). Csak egy-két töredék díszített, ezek közül az egyik darabon a hullámvonal mellett több, körbefutó, bekarcolt vízszintes vonal is van. A cserépbográcsok a X-XIV. században a Kárpát-medence egyik legjellemzőbb edényei. Formájuk alapján három csoportot lehet megkülönböztetni, a fazék, a vödör és a fémüst alakút. A Hajdúböszörményben találtak mind ez utóbbihoz tartoznak. Ez a forma az Árpád-kor alatt végig használatban maradt, így keltező értékét csak más szempontokat is figyelembe véve lehet megállapítani (pl. a díszítés és a peremek kiképzése). Ám mindezekkel együtt is csak évszázados pontossággal lehet meghatározni korukat. A településünkön talált darabok, készítésük technikája, minőségük és formájuk alapján a XII. század végén, a XIII. század elején készülhettek. Ilyen változatos anyag esetében azonban nem meglepő, hogy ennél pontosabb keltezést a cserépbográcsok alapján nem lehet megadni, mivel belső kronológiájuk még nem teljesen tisztázott (TAKÁCS 1986, 1993). E két csoport mellett találhatók még kisméretű, asztali edények is. Az 1. sz. házból ép cserépbögre (V. t.), egy, csak a száján hiányos palack (VII. t./2.) és egy kiegészíthető tálka is előkerült (VII. t./l.). A bögre és a palack ugyanolyan anyagból készült, sárgásfehér színűek, testüket csigavonal díszíti. Ez a fehér szín a magasabb hőfokon való égetésre utal. Ezek az asztali edények az Árpád-kor második felében terjedtek el, ugyanilyen darabok a budavári ásatásokon, XIII. századi rétegből kerültek elő (HOLL 1956). 2. Fémek A fémleletek legnagyobb része a két házból került elő. Mindkét ház leégett, omladékaikat nem bolygatták meg, így nem meglepő, hogy a megszokottól eltérően nagyon gazdag leletanyag maradt fenn, ami a házak felszereléséhez tartozott. A hulladéktárolásra használt gödrökből jóval 82