A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

kevesebb, töredékes darab került elő. Ez is mutatja, hogy abban az időben a vasnak igen nagy értéke volt. A szemétre ezért csak olyan apró darabok kerültek, amelyeket nem érte meg újra felhasználni. A házak tartozékai Az Árpád-kori lakóházainkból előkerült fémanyag, még a bolygatatlanoké is, meglehetősen szegényes. Ennek magyarázatául a vas nagy értékét vagy az egyszerűbb, könnyebben megmunkalhatobb anyagok (pl. fa, növényi rostok) felhasználását szokták emlegetni (HOLL-P ARADI 1982). A vastárgyak viszonylag csekély számában annak is szerepe lehet, hogy a középkor korai szakaszában a városok még kialakulóban, fejlődésben voltak. A falusi mestereknek jóval sokoldalúbbnak kellett lenniük. Kénytelenek voltak az egyszerre többféle szakfeladatot igénylő tárgyakat is maguk elkészíteni. Az előkerült tárgyak alapján feltételezhetjük, hogy még a komoly szakmunkát igénylő zárakat is a falusi kovács készítette. így természetesen nem lehet olyan „tömegtermelésről" beszélni, mint a későbbi céhes időkben. A késő középkorra már jól láthatóan differenciálódik a kovácsmesterség. A falusi kovács csak a mezőgazdasági szerszámok és a mindennapi életben nélkülözhetetlen, viszonylag egyszerűbb tárgyak készítését, javítását végzi. A bonyolultabb eszközöket az arra specializálódott városi mesterek készítik (SZABÓ GY. 1954). A különféle vaseszközök közül a zárak, reteszek, láda- és ajtóvasalások falusi környezetben igen ritkák az Árpád-korban (SZABÓ K. 1938). Ezek közül is kiemelkedik a Kisfaludy utcai ház 2. gödrében talált téglalap alakú ládazár (XIII. t./2.). A zár csukott állapotban került elő, és egy 2x10 cm-es törött vaspánt volt rározsdásodva. Ugyanebben a gödörben a ládához tartozó csuklós pántok voltak a felerősítésre szolgáló szögekkel összerozsdásodva, felületükön famaradványokkal (XIII t./3.). Azonkívül előkerültek még más vasalásdarabok, köztük a láda fogója és háromszögletű fejű szögek. A láda a falusi ház egyik igen fontos bútordarabja, amelyben évszázadokon át tárolták a textilneműt és az értékesebb tárgyakat. A törött pánt és a csukott zár arra utalnak, hogy a ládát erőszakkal nyitották ki. Ugyanebben a házban talált retesz (XIII. t./l.), lánc és a - talán a lánchoz tartozó - kampó azt mutatják, hogy a bejárati ajtó is zárható volt. A másik házból is előkerült egy zárnak a hátlapja. Ez és a többi vasmaradvány - szegek, retesz és egy csuklós, kilincsszerű tárgy - alapján arra gondolhatunk, hogy itt is hasonlóan védték értékeiket. Talán a láda, vagy az ajtó valamiféle fogójaként funkcionálhatott az a mindkét végén visszahajtott vastárgy, ami az 1. sz. ház D-i oldalán került elő (X. t./l.). Szintén ennek e háznak a betöltéséből került elő három vasabroncs, amelyek egy kb. 18 cm átmérőjű vödörhöz tartoztak (X. t./6.). Volt még az 1. sz. ház leletei között egy hajlított vaspánt, amit két szeggel erősítettek a helyére, és egy lemezből hajlított köpű, amely bár erősen korrodált, nem volt törött, így csak valamilyen faeszköz erősítésére szolgálhatott. Fegyverek Az Árpád-kori házaknak nem a legjellemzőbb leletei a fegyverek. Előfordulnak ugyan (WOLF 1997), de nagy értékük miatt korabeli gazdáik fokozottan vigyáztak rájuk. Régészeti feltárásokon így csak nagyon ritkán kerülnek elő, általában bolygatatlan objektumokból. Ezért szerencsés dolog, hogy az 1. sz. házban többféle fegyver is megmaradt. Volt egy kétélű, hosszú keresztvasú, lapított markolatgömbös kard (VIII. t./l.) és két köpűs, négyzetes keresztmetszetű kopja (VIII. t./3-4.). Ha ezekhez hozzávesszük a szintén a házban talált sarkantyút (VIII. t./2.), egy nem kimondottan paraszti fegyverzetű katonára gondolhatunk. A fegyverek tipikusnak mondhatók a XII-XIII. században. Legjobb keltezőjük talán az ívelt szárú, tüskéjén gömböt viselő sarkantyú. Ilyen típusú az az ezüstből készült darab is, amelyet III. Béla székesfehérvári sírjában ta83