A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

A téma első nagy feldolgozását 1844-ben Jerney János készítette el. A legfontosabb megállapítása az volt, hogy az izmaelita és szaracén nevek minden mohamedán vallású nép jelölésére szolgáltak, nem etnikumot, hanem vallásfelekezetet jelentettek. A magyarországi izmaelitákat a volgai Bolgárországból származtatta, akik a Taksony idejében bevándorolt rokonaikhoz jöttek, és felfogása szerint magyar nyelvűek voltak. Jerney egy népnek tekintette az izmaelitákat, szaracénokat, volgai bolgárokat, kálizokat és böszörményeket (JERNEY 1844, 101-125, 151-172, 215250, 278-298). Hunfalvy elveti Anonymus adatait, miszerint a magyarországi bolgárok a Volga mellől származnának. A Duna mellől származtatja őket, és szerinte már elszlávosodva érkeztek az országba I. Szt. István korában. Etnikailag kazár és bolgár kereskedőknek, földműveseknek tartja őket (HUNFALVY 1876, 332-339). A következő nagy feldolgozást Réthy készítette 1880-ban. Véleménye szerint a magyarországi mohamedánok lehettek ugyan volgai bolgár származásúak, de Magyarországra már Besszarábiából érkeztek. Ugyanúgy, mint Hunfalvy, ő is megkülönbözteti a nyírségi földművelő és a pénzverő, kereskedő izmaelitákat. Előbbieket a Szörénységből, utóbbiakat a dunai bolgárok országából származtatja. Leírja, hogy a középkori Magyarországon az izmaelitákat böszörményeknek hívták és elnevezésük csak vallásfelekezetüket jelölte. Lehettek ugyan volgai bolgárok is közöttük, de nem kizárólagosan csak azok (RÉTHY 1880). Mint láttuk, megoszlanak a vélemények az izmaeliták eredetével kapcsolatban: a volgai Bolgárországból eredezteti őket Pauler és részben Nagy G. (NAGY 1911,21, 82), Pais D. (SRH I. 115) és Czeglédy K. (CZEGLÉDY 1970, 254-255). A dunai Bolgárországból származnak Melich J. (MELICH 1909, 10-11), Karácsonyi J. (KARÁCSONYI 1913, 494), Fehér G. (FEHÉR 1937, 135), Hrbek I. (HRBEK 1955, 217-218), Hóman B. (HÓMAN 1929,

1. 283, II. 1415) és Salamon F. (SALAMON 1885, 86-88) szerint. Györffy Gy. részben volgai bolgároknak tartja a keletről érkező izmaelitákat, és a mohamedán bolgárokhoz köti Bolyár helyneveinket (GYÖRFFY 1948, 59-60, 1959, 61). A másik fontos azonosság az izmaelita-böszörmény egyeztetés. Megegyező jelentésük első forrása 1395-ből a besztercei szójegyzék: izmaelita, besermen országa (MNYT-ESZ 1967, 365366). Schörer, az 1420-as latin-német szójegyzék kiadója az előtte megjelent Pfeffer-féle magyarázatot vette át a böszörmény-mohamedán azonosításban (SCHÖRER 1859, 32). Az izmaelita és böszörmény név azonosságát Jerney vetette fel (JERNEY 1844, 244), első szófejtése Réthy nevéhez fűződik. A tatár busurman és musurman szavak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Árpád-korban a muzulmánokat böszörménynek hívták. Mivel ezek a szavak szerinte csak vallásfelekezetet jelölnek, bizonytalan a bolgárokkal való megfeleltetésük (RÉTHY 1880, 19-21). A részletes szófejtést Melich János végezte el. Meggyőzően bizonyította, hogy az izmaelitákat magyarul böszörményeknek nevezték. Az arab muslim szó (az iszlám követője) perzsa, töröktatár, szláv közvetítésen keresztül alakult át a magyar böszörménnyé. Az elnevezést nem tartotta etnikum jelölőnek, népi meghatározásukra nem is vállalkozott. A X. századi izmaelitákat, Réthyhez csatlakozva délről eredeztette (MELICH 1909, 385-393). Felmerült az irodalomban a böszörményeknek, mint önálló etnikumnak a léte is. Ennek egyik forrása Piano Caprini korabeli adata volt, aki azt írja jelentésében, hogy Ögödej kán Batut küldte a böszörmények földje ellen (GYÖRFFY 1965, 76, 233). Másik forrása az a tény, hogy a votjákoknál (udmurtoknál) él egy bisermen nevű néptöredék (CZEGLÉDY 1970, 254). Ezért Schünemann (SCHÜNEMANN 1924, 110-112), Hrbek (HRBEK 1955, 217) és Czeglédy (CZEGLÉDY 1970, 254) elfogadhatónak tartja egy böszörmény nevű nép létezését is. 77