A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Szabó László: Megjegyzések a „böszörmények” kérdéséhez a Hajdúböszörmény határában talált Árpád-kori falu régészeti leletei alapján

A régi téglagyári terület talajrendezése miatt 1997-ben egy rövid, leletmentő feltárást végeztek a debreceni Déri Múzeum munkatársai, akik két év múlva közzétették leletmentésük eredményeit.

5 Az új leletmentések ismét felkeltették a figyelmet az izmaeliták iránt.

6 Szükségessé vált a régi ásatási anyag és a dokumentumok újrarendezése és ellenőrzése, valamint azok szakszerű értékelése és közzététele. Ezt a Déri Múzeum munkatársai elvégezték, és megjelentetése folyamatban van. Jelen tanulmányunkban szükségesnek láttuk, hogy a szerteágazó ásatási adatok és eredmények közül kiemeljük azokat a tényeket, amelyeket a böszörmények szempontjából fontosnak tartunk. Ehhez jónak láttunk néhány olyan kérdést megfogalmazni a böszörményekkel kapcsolatos történészi állításokból kiindulva, amihez a régészeti feltárás adatait érdemes viszonyítanunk:

7 1. Milyen régészeti adatok mutatnak közvetve vagy közvetlenül arra, hogy a Váradi Regestrumban szereplő nyíri izmaeliták települése azonos lehet a Hajdúböszörmény-Téglagyár mellett feltárt Árpád-kori falu maradványaival? 2. Milyen régészeti adatok utalnak nem keresztény vallású és nem magyar etnikumú népesség ittlétére? 3. Meghatározható-e a régészeti adatok alapján a falu pusztulásának ideje, azaz túlélhette-e a tatárjárást a falu? Hogyan viszonyulnak ezek a tények a nem keresztény vallású és nem magyar etnikumú népességre vonatkozó történészi megállapításokhoz? II. TÖRTÉNETI KÉP AZ ÍROTT FORRÁSOK ALAPJÁN Árpád-kori forrásaink gyakran tesznek említést a Magyarországon élő muzulmánokról. Nevezik őket izmaelitának, szaracénnek, káliznak, böszörménynek. Először Maszúdi, X. századi arab geográfus említi, hogy a magyarok között élnek mohamedánok is. 934-ben, mikor a magyar seregek a Balkánon harcoltak, észrevették, hogy a bizánci hadban kikeresztelkedett muszlimok is szolgálnak. Összegyűjtötték ezért a törzseikben lévő mohamedánokat, hogy azok beszéljék le a harcról a bizánci oldalon lévőket (A MAGYAR HONFOGLALÁS... 1900,281). Legközelebb I. Szt. László és Kálmán király törvényeiben esik szó róluk. Az 1092-es szabolcsi zsinaton kibocsátott első Decretum IX. Cikkelye említi az „izmaelitáknak nevezett kereskedőket" és a „káliznak nevezett pénzváltókat" (ZÁVODSZKY 1904, 159). Kálmán király 1100as törvényei ismét foglalkoznak az izmaelitákkal. A keresztény valláson kívül csak a zsidót ismerte el, a mohamedánoknak a kereszténységbe való beolvasztására törekedett. Megtiltotta nekik keresztény rabszolga tartását, templomépítésre kényszerítette őket és arra, hogy a falu fele lakossága keresztények közzé költözzön. Üldözte rituális mosakodásukat, pénteki imáikat és a disznó5 Ez a leletmentés megerősítette az M. Antalóczy által felvázolt régészeti képet, egy vonását kivéve, hogy a tatárjárás után biztosan elnéptelenedett volna ez a település (HAJDÚ-NAGY 1999, 31-68). 6 Ezen a leletmentésen fogalmazódott meg az a terv, hogy a gazda nélkül maradt 1979-es ásatás adatainak feldolgozását közzé kell tenni. E sorok írója ekkor kapta meg ezt szakdolgozati témául, amit 2000-ben el is készített, és ami bizonyos változtatással megjelenés alatt áll (lásd a 3. lábjegyzet hivatkozását). 7 Az utóbbi évtizedben mind a hazai mind nemzetközi régészeti szakirodalomban előtérbe kerültek az emikai, vallási és más társadalmi kérdések. Ezért különösen hasznosnak látjuk, hogy a böszörményekkel kapcsolatos hajdúböszörményi régészeti leletanyagot válogatva, és közvetlenül a történeti kérdésekhez viszonyítva adjuk közre. 74