A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Antik gemmák honfoglaláskori sírokban

Gesztelyi Tamás ANTIK GEMMÁK HONFOGLALÁS KORI SÍROKBAN 1. A sárrétudvari gemma anyaga sötétbarna jáspis, mérete 1,3 x 0,95, felülete lapos, élei az előlap felé összetartanak. Jobb szélén kis lepattanások.* Ábrázolása: középen Szilénosz-maszk, mögötte kos-fej, mely szájában kis ágat tart; ebből fölfelé ló mellső emelkedik ki, melynek kantárját a kos-fejen álló kis Amor tartja egyik kezével, míg a másikban ostor van; mindez egy sas hátára van helyezve, mely a karmai közt tartott nyulat tépi csőrével. A gemma sérült peremén 3, teljes biztonsággal meg nem határozható betű látható: Amor lába mögött A vagy K, a kos orránál L, a sas csőrénél P. Változatos elemekből kombinált ábrázolása a köztársaságkor végétől a 3. századig ismert és kedvelt a római glyptikában. A szakirodalomban hagyományosan grylloi-nak vagy grylli-nek nevezik, de ezt mindinkább pontosabb megjelöléssel igyekeznek helyettesíteni, pl. Mask-Animal Gems; Phantasietiere, Hippalektryon; groteskes, phantastisches Mischwesen, melyek közül talán az első fejezi ki legjobban az ábrázolás lényegét. (MAASKANT-KLEIBRINK 1978, Nr. 346; ZWIERLEIN-DIEHL 1979, Nr. 72; 1991, Nr. 2112, 2120; KRUG 1980, Nr. 34, 445.) A felhasznált elemek és kombinációjuk szinte végtelen, mégis a legjellemzőbbek a Silénos-maszk és a kosfej, a kakas-láb és a ló mellső. A korábbi értelmezések részint áldáshozó, részint bajelhárító szerepét hangsúlyozzák. (FURTWÄNGLER 1900, 353; BLANCHET 1921, 44; ZWIERLEIN-DIEHL 1986, Nr. 839.) Azt aligha tartjuk valószínűnek, hogy bármiféle Weltriese vagy Urriese elképzeléssel kapcsolatba hozható volna. (ALFÖLDI 1949/50, 22.) Egy korábbi tanulmányunkban a köztársaság kor végi irodalmi párhuzamok segítségével az Amor és a ló mellső jelentését igyekeztünk behatóbban értelmezni. (GESZTELYI 1992) Végkövetkeztetésünk az volt, hogy a különféle emberi, állati és növényi elemeknek az ábrázolások használói mágikus varázserőt tulajdonítottak, segítségükkel a boldog élet feltételeit kívánták maguknak biztosítani: szerelmet, termékenységet, bőséget és sikert. Valószínű, hogy az ábrázolásnak ez a jelentése fennmaradt a bizánci korban is, ezért foglalták nyakláncon viselhető függőbe. A függő formája is antik mintára vezethető vissza, mégpedig a közkedvelt Hercules-bunkóéra, melynek használata a népvándorlás korában is tovább élt. (WERNER, 176-178.) Aljába olykor gemmát is foglaltak. Minden bizonnyal a honfoglalás kori sírban eltemetett gyermek is amulettként viselte. 2. A Szered-mácsédi gemma barna jáspisból készült, mérete 2,35 x 1,8 cm, felülete lapos, éle a hátoldal felé összetart, felülete fényezett, a szélén kisebb-nagyobb darabkák letöredeztek. A gyűrű átmérője 3 cm. Ábrázolása: női mellkép jellegzetes hajviselettel: a fejtetőről lefésült haj a homlok és halánték mentén össze van fogva, és a nyakszirten kontyba van kötve. A fülben és nyakban ékszerek vannak, a felsőtestet khitón borítja, kicsinyítve az egyik kar és a kezek is láthatók, a maga előtt tartott kezében gömbölyű tárgy, valószínűleg alma van. Az arc tisztán és plasztikusan formált, a haj és a ruharedők vékony vonalkákkal vannak megrajzolva. * Lásd: M. Nepper Ibolya itt következő tanulmányát! 65