A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Múzeumpedagógia - Porcsalmy János: Életmódtörténeti ismertetések

1. hang: Egyiptomi lakóház modellje (Rekonstrukció) Tel el Amarna ásatásakor napvilágra került alapzat után, Echnaton fáraó korából (Kr.e. 1365-1347), Újbirodalom kora. A nagykiterjedésű, négyzetalaprajzú lakóépület ablaknyílásai magasan vannak, azok fekvő téglalap alakúak. Részben emeletes épület. Az előtérben házikápolna, hátul kert és istálló. Az oldal udvaron búbos kemence alakú gabonahombárok. Egymástól falak választják el a különböző rendeltetésű tereket. A gizehi piramisváros az Obirodalom korából (III. évezred) Képek, filmek, illetve makett alapján fogalmat alkothatunk a gizehi piramisok elhelyezéséről, a masztabákról (téglatest alakú sírépítmények), a nagy szfinxről. A fentieken kívül még a dromoszról (a szfinxek közötti szentútról), a pülonokról (kaputornyok), a szfinx-templomról, a Gizeh-környéki domborzati viszonyokról. 2. hang: A Deir-el Bahari sziklasír-templomról (Rekonstrukció alapján.) A Középbirodalomban épült sziklasír-templom már háromszintes, s a zártabb terek főtengelyre fűzött sorozata már újszerű megoldást jelent. A teraszosan kiképzett templom arányai lenyügözőek. Az első, második szinten levő oszlopsoros folyosók kiképzése később példaként szolgált a görögök külső oszlopsoros építészetéhez. Különösen pedig a második szint, mely teljes egészében minden oldalról övezi a négyszög alaprajzú emeletes épületet. A harmadik szinten épült piramis volt a fáraók sírkamrája. Ez a világhírű egyiptomi műemlék még I—

III. Mentuhotep fáraók uralkodása alatt (Kr.e. 2134-1991 között), Théba közelében épült. 1. hang: Az egyiptomi fazekasság Az egyiptomiak edényeiket, vázáikat a Nílus agyagiszapjából készítették. A folyó mentén egyes helyeken - a mesterek kitűnő agyaghoz jutottak. Az edényeket előbb a tűző napon szárították, majd agyagkemencékben égették. Gazdag formakinccsel rendelkeztek. Ezt bizonyítja az is, hogy igen változatos alakú, arányaiban tetszetős vázákat, sőt kultikus célból modellfigurákat is alkottak (pl. amuletteket). A fazekasság már az Obirodalom idején virágzott. - A kezdet kezdetén még csak puszta kézzel formálták az edényeket, később azonban kézzel hajtott korongon. Edényeiket, vázáikat bekarcolással vagy festéssel díszítették, többnyire geometrikusán és növényi, állati motívumokkal ékesítve. Az Újbirodalom korában már feltalálták a lábbal hajtott korongot, így a használati edényeket s a vázákat jobban, gyorsabban formálhatták, és termelékenyebben dolgozhattak a fazekas mesterek. Ebben a korban a keramikusok már sokféle igényt elégíthettek ki. Pl. háztartási, gazdasági vonatkozásban, valamint kereskedelmi célból nagyobb méretű amforákat készítettek víz, olaj, sör, bor, stb. tárolásához, szállításához. Ugyanakkor ízlésesen festett, tetszetős formájú díszvázákat is hoztak forgalomba. Ezeket gyakran mélyítetten bekarcolt figurális és egyéb motívumokkal, valamint festéssel díszítették. Ábráik gyakran vallási szimbólumokat tartalmaztak. Igen szerették a virágmintákat is. A kerámiák külső felületei változatos színűek voltak. Többnyire matt, vagy mértéktartóan fénylőek, továbbá fekete, vörös, - esetleg ezek keveréke -, de szürke színűek is voltak. Váza az Obirodalom korából A fölfelé öblösödő váza ízléses formájú, ami ügyes, még kézzel hajtott korongolásra vall. Száját gyűrűs kiképzés díszíti. Mintázása már magasabb fokú ízlést árul el. Sakktáblaszerűen, sávosan díszítették. Ferde satírozása rácsos mintát képez. A rácsozott vonalú mezőnyöket terrakotta színű mezőnyök váltogatják, melyek a középső sávtól felfelé és lefelé keskenyednek. A díszítő geometrikus vonalak sötét színűek. Az ősközösségi primitív formájú és díszítésű edényekhez viszonyítva ezen már komoly fejlődést állapíthatunk meg. 395