A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Birkásné Vincze Rita: Múzeum – könyvtár – közművelődés

háza kistanácstermében áll kihasználatlanul. Holott más városok példái arra intenek, hogy nyilvános közkönyvtárat kell minél előbb létrehívni. (SZ. SZABÓ 1970, 613.) Csűrös Ferenc kultúrtanácsnok 1916. októberében jelentette, hogy a leendő Városi Könyvtár anyaga, ami a Városi Tanács könyvszekrényeiből (CSŰRÖS 1916

1

, 420.), és a Debreczeni Kaszinó könyvállománya egy részének átadásából (CSŰRÖS 1916, 119.) állt össze, olyan rendezési stádiumba került, hogy év végén átadható rendeltetésének, s 21 paragrafusból álló kezelési szabályzatot készítettek a könyvtár használatára. (1. sz. melléklet) Az 1916. december 12-i közgyűlésen a 373-1916. bkgy.sz.sz. rendelettel a Városi Könyvtár helyét a volt gazdasági tanintézet (Füvészkert utca 2.) emeletén jelölték ki. A leltárbiztosi hivatalt a tanács onnan kitelepítette, s hét tantermet létesített úgy, hogy az elemi református iskola összes osztálya a földszinten elférjen. Mihalik József és Gulyás Pál könyvtári szakelőadók megfelelőnek, tágasnak minősítették a helyet. (CSŰRÖS 1917, 245.) A beruházásra az Országos Felügyelőség 21.000 korona segélyt már megadott, s emellett évi 3000 korona állandó könyvbeszerzési segélyt utalt ki. A városi tanács is felajánlott évi 5000 korona hozzájárulást a könyvtár javára, s az előzőleg rendszerezett könyveit és bútorzatát átadta az új közművelődési könyvtár számára. (NAGY J. 1917,274.) A Közművelődési Könyvtár hivatalosan 1917. január 7-én nyílt meg, de az első világháború és az azt követő politikailag mozgalmas időszak nem biztosította a nyilvános és rendszeres működés feltételeit, így ténylegesen csak 1919. augusztus 1-től kezdhette meg folyamatos és nyilvános működését. A célul kitűzött feladatot, hogy a lakosság minél szélesebb rétegét lássa el jó olvasni valóval, két módon igyekezett elérni. Olvasótermében, mely naponként délelőtt 10 és 1 óra között, valamint délután 4-7-ig volt nyitva, díjtalanul olvashatott minden 16 éven felüli, tisztességesen öltözött egyén. Az olvasóteremben rendelkezésre állt számos napilap, hetilap, folyóirat és a könyvek. Kikölcsönözhetett a könyvtárból naponként délelőtt és délután minden 16 éven felöli debreceni lakos, vagy hivatali főnöke igazolványa, vagy 10 korona biztosíték alapján, és pedig ismeretterjesztő müveket díjtalanul, szépirodalmat pedig csekély évi díjért. (NAGY 1917, 275.) A könyvtár kinevezett igazgatója az alapításkor még nem múzeumi szakember volt, hanem Nagy József polgári iskolai tanár. A könyvtár kezelői kezdetben Gulyás Erzsébet és Bagossy Erzsébet (DKK 1920, 87.), majd 1927-től Gulyás Sarolta, Erszinger Klára és Gulyás Piroska. (DKK 1927, 161.) A könyvtár kapcsolata a múzeummal egybeforrt, mert a könyvtárügy továbbiakban is a Múzeumi Bizottság hatáskörében marad. A könyvtár eredményes működéséért ezen túlmenően is felelősséget éreztek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a múzeumi jelentésekben foglalkoztak a nyilvános könyvtár helyzetével is. 1925. január 16-tól Ecsedi István személyében új igazgató került a Közművelődési Könyvtár élére, aki 1929-től a Déri Múzeum igazgatója is volt. A kapcsolat ezáltal a két intézmény között még szorosabbá vált. Ecsedi jó vezetőnek bizonyult. A könyvtár célja szerinte, a város minden rendű és rangú közönségének jó magyar nyelvű irodalmi olvasmánnyal való ellátása. Jó kapcsolatot tartott fenn a Református Főiskola és az Egyetem Könyvtárával, s vezetőik megállapodnak a gyűjtőkörök elhatárolásában is. Ennek értelmében a tudományos és szakmunkákat az egyetemi, a református főiskolai, és a múzeumi könyvtár gyűjtötte, míg a Közművelődési Könyvtár a szépirodalmi, ismeretterjesztő és ifjúsági könyvek gyűjtését tartotta elsődlegesnek. Ecsedi nevéhez fűződik a könyvtár első nyomtatott katalógusának előkészítése, és kiadása (1925). Sokat tett a könyvtár népszerűsítéséért, az olvasóközönség bővítéséért. A következő nagy mérföldkő a múzeum és a könyvtár életében - amint a bevezetőben említést tettem róla- az 1920-as évek voltak, amikor is Déri Frigyes bécsi selyemgyáros óriási értékű régiséggyűjteményét a magyar államnak adományozta, s a Főfelügyelőség Debrecen városát jelölte meg az 357