A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Birkásné Vincze Rita: Múzeum – könyvtár – közművelődés

adomány elhelyezésére. Az adományozó a tárgyalások után vállalta egy új, gyűjteményének elhelyezésére megfelelő épület felépítését is. Ezzel egy új szakasz kezdődött el a könyvtárak életében, mivel tágasabb, impozánsabb épületbe kerültek, egy régebben megálmodott kultúrpalotába. A múzeumi szakkönyvtár és a Közművelődési Könyvtár együttélése (1930-1952) A múzeumi könyvtár az új épületbe költözéskor egy külön kutatói szobában került elhelyezésre, állománya zárva volt a nagyközönség előtt.(DMÉ 1938,52.) A Közművelődési Könyvtár az új múzeumi épület nyugati szárnyának földszintjén kapott helyet. „A könyvtárhoz tartozik egy 82,5 négyzetméteres olvasóterem, 72 négyzetméteres depositorium, mozgatható vasállványokkal, és négy dolgozó szoba. A bent olvasó közönség a szomszédos kis tanácstermet is használhatja". (M JELENTÉS 1928,8.) A múzeum épületébe költözött Közművelődési Könyvtár zavartalan működését csak a világgazdasági válság bekövetkezése zavarta meg (1929-1933). A könyvtár könyvforgalma ugyan jelentősen nem csökkent, ám a könyvállomány az egyre bővülő olvasóközönség igényeit csak nehezen tudta korszerű szinten kielégíteni. Az 1931-es múzeumi jelentésben Ecsedi István így írt erről: „A könyvtár látogatók számát növelte az a körülmény, hogy 1931-ben ránk szakadt nehéz gazdasági helyzetben a testületek, a körök könyvtárai nem tudtak többé könyvet beszerezni, sőt egyik országos hírű könyvtár, a Kollégiumi Nagykönyvtár segélyforrások hiányában kénytelen volt a beszerzést beszüntetni, más jelentékeny könyvtárak is a beszerzést nagymértékben csökkenteni voltak kénytelenek". (M.JELENTÉS 1931, 36.) Ecsedi István változtatta meg a 30-as évek elején a könyvtár ex-librisét, Toroczkai Oszvald Hortobágy-át felcserélte a Petri Béla által tervezett Napbanéző-re. (M.JELENTÉS 1932, 63.) Ecsedi István kiváló érzékkel igazgatta a könyvtárat, ennek kézzel fogható eredményei is mutatkoztak. 1935-ben tíz éves igazgatási érdemeit elismerték a Debreczen című napilapban, s az újságíró az országban a debreceni Közművelődési Könyvtárat a látogatottság szempontjából a Fővárosi Könyvtár után a második helyre sorolta. Ecsedi igazgatóságának ebben a tíz évében 1039304 látogatója volt a könyvtárnak, s az elolvasott müvek száma 757 076 kötet volt. (SZ. SZABÓ 1970, 615.) „Nagyszerűen megszervezett vásárlása teszi lehetővé, hogy sokszor hamarabb kaphatók az új könyvek a könyvtárban, mint láthatók lesznek a könyvkereskedők kirakatában". (DEBRECZEN 1935, 5.) Ecsedi igazgatásának idején, a 30-as évek közepén a Közművelődési Könyvtár köré hálózatot is létesítettek. Ez a hálózat nem a mai fogalmaink szerint elgondolt együttműködési forma volt, hanem ennek egy kicsit leegyszerűsített, primitívebb változata. 1935-ben Németh Nándor vendéglős kérésére a Hortobágyi csárdában 100 kötet könyvet helyeztek el letétbe a Közművelődési Könyvtár anyagából. Később a Szegényház és a Nyilas telepi Református Olvasókör kapott hasonló mennyiségű könyvet, többségében kiselejtezettet, vagy duplum anyagból származó köteteket, melyek között ott szerepeltek az Ecsedi által ajándékozott saját munkái is. Ezek a könyvtárak nem tehermentesítették a központi anyakönyvtárat, ahogy azt tervezték, s nem elégítették ki használóik többségének igényét sem. Jelentőségük elsősorban a kezdeményezésükben rejlett. Akkoriban mégis túlbecsülték őket, nemcsak létrehozóik, hanem a sajtó is. Nagy Gábor így írt róla: „..egészséges, friss irodalom jut a nép kezébe, amelyben megtalálja magát és az olvasás révén kettőzött a lelki gyönyörűsége." (NAGY G. 1936, 9.) A mai fogalmaink szerint már látható, hogy a pár száz selejtes könyv nagyon szűk olvasóréteget érintett, semhogy hatásával komolyan lehetett volna számolni. Ami ebben megbecsülést érdemelt, az a jóakarat volt. 358