A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művelődéstörténet - Lakner Lajos: Hagyomány, közösség, meccenatúra

megmutatkozását látják. (KÉRELEM 1912, 67-68.) A múzeum számára való adakozás eszerint tehát a közösségi identitás meg vallásának, kifejezésének egyik legszebb és legnemesebb formája. Mi a közös értelmi mag e kijelentések mögött? A kulturális megelőzöttség gondolata, amely minden bizonnyal, ha különböző közvetítő csatornákon keresztül is, de Kölcsey Ferenc, Arany János és Gyulai Pál eszméihez kötődik. (Vö. VARGA 1998. és 2002.) Annak a meggyőződésnek a nyomai tehát a fenti mondatok - még ha negatív, hisz hiányt kifejező formában is -, hogy az ember csak és kizárólag a közösségi hagyományok talaján állva, a közösség tagjaként és a közösség szolgálta által lehet valakivé. A debreceni polgárok csak akkor viselkednek felelősen, ha belátják, hogy bár csak parányi részei egy őket megelőző és haláluk után is folytatódó történésnek, a város történetének, de a maga helyén mindenkinek meg kell tennie mindent e közös történeti út folytonossága megőrzéséért. Kizárták, elvetették az individualista magyarázatokat és modelleket. Úgy tartották, hogy a közösséghez és a nemzethez tartozás nem választás, hanem elsősorban születés kérdése: a közös történet (történelem) rajtunk keresztül, általunk játszódik ugyan le, de mi csak keveset tehetünk hozzá, fölöttünk áll, hatalma van sorsunk felett. Az emberi gondolkodás szerintük egy olyan nyelvi, szociokulturális közegben alakul ki, amelynek a történelmi-társadalmi körülményektől függetlenül megvan az állandó jellegzetessége, beállítódása, stílusa. (Vö. VARGA 2002, 805.) E meggyőződés nélkül nem hivatkozhattak volna a debreceni polgárok erkölcsi-kulturális kötelességére, vagyis a kultúráról nem gondolkodhattak volna elsősorban etikai kategóriákban, s nem értelmezhették volna úgy, mint normatív értékrendszert, ami kötelezettségeket állít a közösség tagjaival szemben. Az értékek és a normák pedig nem a jelenből származnak, hanem a hagyományok, a múlt által adottak. A kollektív kulturális megelőzöttség gondolata alkotja azt az alapot, melyre művelődési programjukat építették. Feladatuknak és kötelességüknek mindenek előtt a nemzeti hagyományokban (hagyományos életforma, múlt nemzeti irodalma) adott kultúra megőrzését és továbbadását (irodalmi müvek vagy múzeumi kiállítás révén) tekintették. A kultúrát egészen tág értelemben gondolták el: a természet éppúgy beletartozott mint a múlt tárgyi vagy irodalmi emlékei. A Csokonai Kör így ennek a szellemében tartotta fontosnak például Csokonai ereklyéi gyűjtése mellett a város szépítését, a régi város építészeti emlékeinek megőrzését. Ahogy a Városi Múzeum is nagy súlyt fektetett a természeti emlékek megőrzésére, megóvására (líciumfa, a halápi erdő legöregebb fái, a Hortobágy melletti kocsányos tölgyes, a puszta). Ugyanezen meggyőződésből eredően fájlalták a Cegléd utcai temető eltűnését is, mely „...a város mohó terjeszkedésének, ridegen számító rohamos modern fejlődésének esett áldozatul". (LÖFKOVITS-ZOLTAI 1925, 11.) A természeti értékek azért jelenthettek számukra kulturális értékeket, mert éppúgy magukon viselték az elődök nyomait mint a tisztán kulturális alkotások. Az utódoknak meg kell tanulni, hogy a tájban és a környezetben is meglássák a hagyományokat. Számukra a természet tehát - akár a kultúra antik értelmében - mindenek előtt otthonos, belakott tájat jelentett. (Vö. BÖHME 1996, 48-68.) A múzeum és az irodalmi kör tevékenysége csak sajátos, intézményes megjelenési formái a természetesen adott hagyományközösségnek. Mindkét kör félúton állt az emlékezet helyévé válás útján. Pierre Nora az emlékezet-helyei /helyek kifejezéssel többek között arra utalt, hogy megszakadt a természetes emlékezet, s ha azt akarjuk, hogy valami fennmaradjon, megmeneküljön a felejtéstől, akkor már akarni kell az emlékezést, külön erőfeszítést kell tennünk a felejtés ellen. Ez az emlékezet-akarás hozza létre az emlékezet-helyeit/helyeket. (NORA 1999.) A Csokonai Kör és a Városi Múzeum század eleji idő** Nora eredeti francia nyelvű kifejezése, a Heu de memoire egyszerre jelenthet „mlékezethelyeket" és az „emlékezet helyeit" (Vö. HORVÁTH 1999, 132-141, és NORA 1999, 142.) 345