A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

zsoltára, Zeng az örök hárfa, Ringass, ó régi szerelem). Küldetéstudat hevíti, holott ez szereptévesztés: „Prófétának születtem, s magyar vagyok / Hazudni nem tudok, - hát állok, - hallgatok." {Hazudni nem tudok). A zavaros szerkezetű kötetben régi és új versek értelmetlenül követik egymást, s ennek következtében elhalványulnak a költői fejlődés kontúrjai. Az új versek között is találhatók remekmívű, cizellált költemények. A versek egy része a szocialista korszakban nem jelenhetett meg, márpedig nélkülük nem hiteles Dutka művészi portréja. 0, Juhász Gyulához hasonlósan, humanista, szépségimádó, világnézetileg független költő volt, ám magyarságélményét tragikusra hangolta a trianoni békediktátum. Ennek révén közeledett a konzervatív irodalmi körökhöz. 1935-ben ugyanis elfogadta a Petőfi Társaság meghívását, annak a fórumnak a kéznyújtását, melyet Ady 1908-ban visszautasított, s Dutka még 1929-ben is Ady és a holnaposok legnagyobb ellenségének tartott. Székfoglaló beszédében az ultra-nacionalista és ultrakonzervatív Kiss Menyhértet méltatta, magasztalta,

9 akinek nevét Ady „mindig a neki kijáró megvetéssel olvasta", s aki nem érdemelte meg, hogy „ceruzája hegyére vegye".

10 Kiss Menyhért, a székelyeskedő, „fűzfa-költő és nyárfa-kritikus", egyébként Adyt klerikális lapokban támadta. A háború után - kifelé legalább is - a hallgatás hosszú évei következtek, amit remetei magányában élt át. Amikor 1953-ban merő véletlenségből visszatalált az irodalmi életbe, már tudatában volt annak, hogy szerep és mű egyensúlya megbillent, életműve túlmutat önmagán. A túlideologizált irodalomtudomány, még inkább az irodalompolitika értékrendjében a szerep tűnt fontosabbnak. Teleologikus szerepet osztottak rá, s ez ellen Dutka nem sokat tehetett, a holnaposok mozgalmát, s benne az ő tevékenységét úgy állították be, mintha az a proletárforradalom érdekében munkálkodott volna, s szellemi előzménye volt a majdani „népi demokráciának." Holott ez történelemhamisítás! A Rákosi-érában egyetlen verses könyve jelent meg, ha a Remetei Képeskönyv egyáltalán annak számít. A könyvecskét 1955-ben nyomtatták tisztelői 60 példányban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma Rotaprint üzemében. A vékonyka füzetet a Remete c. költemény vezeti be, hangoztatva a rímekben élő ember nyitottságát és természetszeretetét. A Tűzvarázs c. tömör költemény idillikus és riasztó tűzélményeit sorolja. A vers külön érdekessége, hogy Oline Egesdal emléke örömtűzként ragyog előtte. (Arról a svéd nevű nagyváradi lányról van szó, aki amerikai magányát enyhítette.). A vár 1944-es égése pedig a cifra, neobarokk szellemiségű Magyarország pusztulását szimbolizálja tudatában. De a kötet uralkodó karakterét az új virágénekek adják. A negyvennél is több, rendszerint epigrammatikus rövidségű friss vers Dutka „régiúj" arcát mutatja. A régit annyiban, amennyiben festői hajlama új témát talált. Az állatokról szóló féltucatnyi költeményben már néha túltengenék a privát mozzanatok. Megelégedéssel nyugtázza, hogy lefoszlott rólunk a Barokk, de helyébe a Hodály stílus jött, ami méltatlan az új korhoz. {Tavaszi séta a Várhegyen). Az óra allegorikus története (tíz év után váratlanul megszólalt) voltaképpen az új rend elfogadásának tűnik. Ez azonban, mint következő kötetéből kiderül, csupán a látszat, a jövőben reménykedve lelkesítő néhány verse is csak pillanatnyi közérzet és nem megfontolt világnézet vagy politikai elkötelezettség terméke. {A Nap felé, Világszabadság márciusa, Halljátok fiatalok). Gyarapította korábbi panteista vallomásait, halálában egyesülni akar a természettel. {Végrendelet, Mint a rigó, Ki szólított stb.). S újabb darabbal bővült a versekből font Adykoszorú a költőtárs 77 születésnapjára. {Repülj hát Ady). A vers szövege Ady-sorokból építkezik, de az allúziók nem mindig sikerültek, miképp a befejezés is hamis tudatot tükröz: mintha Ady a szabadság szárnyán a versi jelenbe készült volna szállani. Dutka ezúttal sem feledkezett meg aszszonyáról két régebbi versével: {Idézlek a múlt aranyködéből, 1934), s még az 1908-as Örök óta Koszorú, 1935. október 56-59. A társaság nevében Pékár Gyula elnök mondott fogadó beszédet. Uo. 59-61. 10 Ady két cikkében is {Szegény Zuboly emlékének 1915, valamint Daudet és Kiss 1918) szedte le a keresztvizet a székely dilettánsról. 335