A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

c. versét is felvette a gyűjteménybe. Életútjáról pedig Költő voltam c. versében tesz vallomást, némi öniróniát keverve az összegzés hangnemébe. Ez az önportré bizonyos fokig eltér az eddigi „gyászkeretes" önábrázolásoktól. Szerettem élni fűvel és virággal Énrám mindenhol Isten kacagott, S ha megrúgtak sokszor sáros, durva lábbal, Kijár, gondoltam, hisz költő vagyok. 1957-ben végre a Magvető Könyvkiadó kiadta válogatott verseinek gyűjteményét a költő 75. születésnapjára, Ruffy Péter bevezetőjével. A Félévszázad viharában szerkezete eklektikus, keveri a tematikai szempontot a kronológiaival, így nehéz benne tájékozódni. (Felelős szerkesztője Tóbiás Áron). A ciklusokat korábbi kötetek címei, máskor önkényesen megválasztott vezérszók alkotják. Nyeresége lehetett volna a kötetnek a versek következetes datálása, de a hiányosan elvégzett szerkesztői munka eredménye is megbízhatatlannak tűnik, mert a megjelent kötetek évszámai feltűnően dominálnak. Nem beszélve olyan hibákról, mint hogy az 1917-es kötetben napvilágot látott Ének a Béke asszonyához c. költemény alatt 1918 olvasható. Az Ismerlek Caesar ciklusban elhelyezett Megváltás és Mártírok c. költemény nincs a hasonló címet viselő egykori kötetben. A Félévszázad viharában bőséges anyagot tett hozzáférhetővé, többek között eddig kötetben meg nem jelent forradalmi verseit. (A vörös táltos, Magvetők köszöntője, Üdvözlégy Nép, Moloch halálára stb) A kötet élére, ez szokása volt Dutkának új könyvei anyagának ősszállításakor, kiemelte Jaj, aki egyszer végtelenbe látott c. 1917-es versét. A Magvetők köszöntője 1918. májusi dátummal részben az Ének a Béke asszonyához gondolati párja, részben az Üdvözlégy Nép előkészítője, amennyiben a fehér lobogóra áldást kér, illetve jelzi, hogy „Oltárt keres a nép új Istenének." A Moloch halálára legfőbb érdekessége, hogy 1919 márciusában keletkezett, s ha áttételesen is, kódolt költői eszközökkel, a győztes forradalmat köszönti. A válogatás bizonyítja, hogy Dutka 1934, sőt 1945 után is „szárazon tartotta puskaporát", azaz mind a korfestésben, mind az önreflektáló vallomásokban tovább mélyítette költői eszközeit. (Kain üzeni, Uram, te akartad, A fekete rózsa, Szavak zenéje stb.) Nyíltan Ady-reminiszcencia Az én magyarságom, meg is idézi benne Adyt. A Krúdyt emlegető Tabán nosztalgiázó hangját valósággal szétfeszítik a kort jellemző kemény szavak: „megalkuvó, rongy cudar világ". Gazdagodott tematikája az „idegenforgalmi" versekkel (Spalato, Az én szerencsém, Capri stb), mert mindegyiknek megvan a filozófiai távlata. A Remetei képeskönyv itt, mint egy ciklus, még teljesebben tárul elénk. Kiegészült a Rádió c. emlékidéző darabbal, továbbá az Épül a torony c. szatírával, ami a szocializmus egyik legsikeresebb verses torzképe. Vagyis Dutkának nemcsak a Horthy-korszakról, hanem az épülő szocializmusról is lesújtó véleménye volt. A költemény nyílván az 1956-ot követő tanácstalanság következtében láthatott napvilágot, később szóba sem kerülhetett. Méltánytalanság erről az 1952-re datált remek szatíráról megfeledkezni, amely már a jellegzetes mozgalmi szóhasználattal nevetést fakaszt. De nem kevésbé fontos a Jaj, a kenyér c. síkváltó költemény. Síkváltó, mert a szatirikus kezdet, amely a német-magyar fütballmérkőzésről nyögő, könnyező rádiót gúnyolja, hamarosan vészjelzésbe fordul: az árvíz elvitte a kenyeret. Ostorozza a tudósokat is, akik magyar citromot plántálnak, ahelyett, hogy az árvizet hárítanák el. (Érdekes, hogy e motívumokat Bacsó Péter filmje, A tanú is használja.) A kort bírálja a Beszélgetés egy duzzadó kalásszal c. költemény is. Ragacs kenyere diktálja a kérdést a sorsot dagasztó titokzatos erőkhöz: milyen is lehetne a jó magyar kenyér? S még keményebben a Babilon? Ebben vakmerően, naiv biztonsággal a kornak szegezi: „Elmélet, bálvány mind hiába..." A Meghalt a húgom is új darab, 1956-os eseményt reflektál kevés poétikai áttétellel. Ennek következtében véresen valós közlés: "Várt és én soha nem mehettem / s ő sem lehetett soha se mellettem." Azaz Dutka persona non grata volt nemcsak a királyi, de a szocialista Romániában is. 336