A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

venl Dutkával csak vitatkozik, de Gyóni Géza Levél Nyugatra c. versének szellemét folytatva Adyt támadja is, mint aki csak szószátyárkodik, hulló bö áldást oszt, de nem siet Olimposz segítségére, bár tudja, hogy az bajban van. (Néró). „A többiek csak nyögnek, nyögdécselnek." A békében az öldöklés, erőszak gondolatától is iszonyodó intellektuel az ágyúfüstben, vérszagban, bűzben, velőtrázó sikolyok közepette, a halál árnyékában az ágyúszót tartja a legszebb muzsikának. Nem állítjuk, hogy Kollanyi háborús uszító volt, mégis csodálkozva olvassuk Dutka hozzá írott levelét, amelyben a megküldött kötetét köszönte meg. Ebben nem rejti véka alá, hogy Ady újabb verstermését elöregedett nyögdécselésnek tartja.

5 1917-ben újabb verses kötettel jelentkezett. Az ismerlek, Caesar Dutka legradikálisabb versgyűjteménye, s eszmeileg talán pályájának csúcsa. Akárcsak Ady, világosan látta, hogy a háború a magyarság végzete. Dutka képes volt nembeli magaslatra emelkedni, európai értékrendben gondolkodni: a Kunság vagy Provence meszes gödörbe jutott szántóvetőjét egyaránt szánta és mártírrá avatta. (A közkatona). Geához, a Föld istennőjéhez fellebbezett a vérben, szennyben: „Vajon miért ez?" (Kérdezlek, Gea). Öndefiníciója szerint ő a népe temetőjén virrasztó baljóslatú mécses, akinek sirálysirámú, vérző énekében majd a jövőben fog magára ismerni az ember. (Ki voltam én?) Az utca mámora a jelenben elnyomta a sirályhangokat. (Dalol az utca). Belekerült ugyan a kötetbe egy-két korábbi emlékidéző vagy impresszionista költemény (A halál Velencében, Öreg óra muzsikája, Ének a Naphoz stb), de alapjában véve két szólamra volt komponálva. Az egyik a háború testet, lelket, értéket pusztító borzalmaival riasztott. Látomásait gyakorta epikus megjelenítéssel hitelesítette. (Szemek a falon, Karácsonyi látomás 1915-ben, Elmúl a dal, a mosoly - minden) stb). Több verse makacs, már-már mániákus békeóhajtásának adott hangot. (Ének a Béke asszonyához, És vége lesz, Béke! Béke! Drága szó). Ez utóbbi Babits Mihály Húsvét előtt c. nagy költeményének méltó rokona. A másik a forradalomvárást, a társadalmi változást sejdítő és sürgető költő jóslata. Tudta, „hogy egy korhadt világ összedűl: / Oltárok, trónok, hitek összerogynak." (Feküdj a napra fáradó szívem). „Új Isten ül a királyok fölé" - hirdeti a Jochanán kiált c. költemény, mert Új Eszme, Új Hit fogant valahol. A Szentgyörgynapi legenda Dózsa György szellemével fenyegetőzik. A Tízévesek dalolnak pedig a „riasztó germán sasfiók" ellenében biztatja dalra az „angyal kórust". Dutka német ellenessége a Dalol az utca c. versben is megnyilatkozik. (De már 1915-ben így Magyar kérdés a szívünkhöz'. „S mi lesz velünk, ha germán mámorával, / Itt zúg az élet mindörökre átal" ...?) A kötet címet adó, Gyóni Gézától gondolatilag független Ismerlek, Caesar a pusztulás élménnyel ellentétben az antropológiai optimizmus sokat idézett nagy verse: a hatalom, az önkény 5 „Édes Boldizsár barátom. Nem tudom, hogy ez a levelem hol ér utol, s nem tudom, ki tudom-e fejezni neked így írásban azt a nagy és őszinte hálát és szeretetet, amelyeket most irántad és könyved iránt érzek. Későn jutott hozzám a könyved, ezért írok csak most. Elköltöztünk és Baby beteg lett, nem mentem emberek közé, és a könyv a redakcióban hevert. Bárén már ismertem minden sorát. Megjelenése után mohón és elragadtatással olvastam és perbe szálltam érted, derék szárnyas magyar lendületedért, egész embervoltodért a suttogó csúszó, csúf váradi irigységgel szemben. írni nem írhattam, nincs hol. A Világban Méray Horváth érdemed szerint mutatott be, és itthon ugyan kinek és mit írjak az Új Nagyváradban? Eleinte fájt, hogy rám sem gondolsz, hogy nekem nem küldöd el a háború legszebb, legnemesebb, legemberibb verses könyvét. A férfi, a költő, a világ katasztrofális pusztulásából kiáltó ember szárnyaló nagy szimfóniái csapnak ki ebből a könyvből. Az irigység, a kajánság hiába sziszegi a rám is oly gazul, és sokszor hangoztatatott vádat, hogy másoktól tanultunk. Pedig ennek a kis könyvnek minden érzése, minden szava a háború tüzében fogant új és egész érzés és gondolat. Tovább zeng benne az a magyar géniusz, mely utoljára Adyban zengett, de mily új, mily erős és telt a hangod, mennyire túlharsogja Ady elöregedett nyögdécselését ma. Ezt éreztem akkor, mikor először elolvastam a könyved, és minél többször olvasgatom, annál erősebben él bennem a szeretet, a testvéri érzés irántad. Mit csinálsz? Hol vagy? írj! A könyvedért, a szívedért őszinte szeretettel ölel Dutka Ákos." A levél eredetije Kollanyi Endréné, Kollanyi Boldzsár egyik menyének birtokában volt, a róla készült fényképmásolat a szerző tulajdonában. 330