A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

megölheti, de le nem győzheti az Embert. A magyarság „örök jövendőjének boldog záloga" pedig a Toldi költője, akinek a „Népek sorsával játszó zivatarban" ünnepelték születése centenáriumát. Még egy személy, Bocskai István késői utódja, az Ady által is olyannyira tisztelt Várady Zsigmond vált ódai hőssé, akit „vívódó Hamletként, tépődő magyarként, váteszként" triumfál, mert megjósolta „a vért, a romlást: elárvult mezőket.", s azon tépelődött, „Lehet-e az ember: Ember és magyar?" (Beszélgetés egy halott magyarral, Találkozás). Dutka 1918. október 31-én részt vett Nagyváradon a forradalmi eseményekben, a Szigligeti Színház lépcsőjén Nagy Endre, dr. Katz Lipót, Ágoston Péter stb. szónoklata után elszavalta A Nép c. forradalmi költeményét, amiért „a mai forradalmi korok egyetlen igaz lantosa" címet kapta a sajtótól. (A vers eszmeiségében, s bizonyos mértékig szóhasználatában Tóth Árpád Új Isten c. ódájának előzménye.) Beválasztották a városi Nemzeti Tanácsba, 1918. november 13.-án pedig verssel köszöntötte a köztársaságot. Még 1918 novemberében Bíró Lajos, akkor külügyi államtitkár, Budapestre hívta dolgozni, a Külügyminisztérium Sajtóosztályára. Ady Endre ekkor már nagybeteg volt, de még látogatható, s legközelebbi barátai közül ezt többen megtették. Költőnk maga bevallja, mint láttuk, hogy nem kereste az alkalmat a találkozásra, a halottas ágyához sem ment el, csak a temetésére. A Nyugat 1919-es Ady-számában nem szerepelt emlékezéssel, ami arra mutat, hogy a szerkesztők nem ismerték, vagy nem tartották Ady közvetlen baráti köréhez tartozónak. Azért meg nem vonhatjuk kérdőre, miért nem sietett a Váradon alapított Magyar Szó és Tavasz c. folyóiratban Ady emlékét ápolni, amikor pedig a két lap, főleg a Magyar Szó valóságos Ady kultuszt kezdett kibontani. Dutka ugyanis Budapesten el volt zárva a románok által megszállt Nagyváradtól, saját bevallása szerint a lapok egyetlen számát sem látta, holott néhány verset küldött számukra, melyek meg is jelentek. Ezekről később megfeledkezett, vagy a kor nem kedvezett nyilvánosságra hozataluknak. Pedig a Hallgassatok varjak!

6 bizonyos szemszögből nézve emberi-etikai helytállásának csúcsát jelenti azáltal, hogy elutasította mind a fehér dögkeselyük, mind a vörös sakálok véres üzelmeit. Irdatlan gyászunkban sok dögevő varjak Pacsirtái lettek megint a magyarnak. Fehér dögkeselyűk keringnek az égen, Vad vörös sakálok bujdosnak az éjben, Mindnek szája véres, mindnek torka hangos, Gyűlnek, gyülekeznek a nagy ravatalhoz. Verje meg az isten, fogja meg az átok, Közös a bölcsőtök, közös az anyátok, Mind ott fogantatok az uzsoki télben, Breszt-litovszk várában, Isonzó szelében, Egy pokol köpte ránk valamennyi szörnyét, Amitől holtra vált magyar hátunk görnyed. 6 Dutka a verset Fehéri Armand fajtájának alcímmel jelentette meg, 1919. október datálással. Mivel a költemény egyetlen kötetébe sem került bele, s nem közölte a Magyar Szó-Tavasz antológiában (1971) Kovács János sem, fontossága miatt közzé tesszük. A költeményt minden bizonnyal Fehéri Armand A vesztegetőforradalom. Politikusok, írók és hírlapírók az országpusztítók zsoldjában c. (1919) kiadványa hívta életre. Fehéri Armand (1892-? ) a Pesti Napló fővárosi rovatának vezetője, a Légrády-ház kémújságírója a korszak egyik hírhedt revolverező zsurnalisztája volt. Kollegáját, Gellért Oszkárt is feljelentette, amiért Gellért felesége esernyővel véresre verte. (LENGYEL, 1963) Gellért szerint felesége puszta kézzel ütötte arcul a gálád feljelentőt. (GELLÉRT, 1958) 331