A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

mégsem a társadalmi szembeszegülés lírai manifesztuma: „Örömet, levegőt, fényt akarok! / Hisz én a robotba, kínba sínylők / Megalázott vad fia vagyok." - írja, de fekete vére lázadozik, s holnap kitörhet. (A fekete vér). A pogány rajongás a költői szerepjátszás révén néhány remek szerelmes verset involvált. Felesége, Magda, ezer év előtt Meotis lánya volt, a költő igric, napnyugatról álmodtak, íme, itt vannak koldusként, lelkükben bús keleti ének, meotiszi hárfák zengése zokog. (Meotis leánya). A szenvedély hőfokát van hivatva emelni a bibliai időtlenségbe, öröklétűségbe transzponált lírai „én" az Örök óta c. finom erotikus versben. Dutka szerelmi költészete egyébként merőben különbözik Ady Léda-zsoltáraitól vagy nőkergető fényes hazugságaitól. Költőnk egyszerelmu ember volt, eljött, akit várt, akiről álmodott, aki csak neki, érte született. (A zsoltáros könyvedbe). Kapcsolatuk harmonikus, nem csókos ütközet, nem zavarja kétség, betegség, várakoztatás, viharzás. Természetes hát, hogy „ki az örömök ormára vitte", ahhoz írja „ujjongó énekét". (Merovingi gyász, Piros homály, Fekete csend stb). Bibliai költeményei a zsidó, illetve a keresztény mitológia egy-egy epizódjának epico-lírai átköltései. (Megyek Bethániába, Magdolna, Krisztus éjszakája) Mégsem félrehallásból vagy rosszindulatból származnak azok az észlelések, melyek Adyreminiszcenciákra bukkantak. Dutka olykor valóban átvett egy-egy motívumot, jellegzetes Ady szót, ritkábban Ady sajátos kódrendszerét is kipróbálta. Ilyen például a sikerületlen Halottak c. vers. A halottak az ő büszke, daltermő kínjai és szenvedelmei, amelyek elcsendesültek, csak a bús emlékezés óráiban kondulnak meg újra. Ebbe a sorba tartozik A tárna asszonya, A csorda, Denevérek, Vének, Csorna legény álma, Fel a dalok hegyére, A fekete lány stb. Ami Adynál a Sikerasszony, az Dutkánál Az aranyasszony. A Vér Dutkának is kedvelt metaforikus nyelvi alakzata, az alkati adottságok, a harci kedv, a vágy, a szexuális ösztön jelölője. Ám ezek csak gesztusok, formaságok. A legfontosabbat, a királyi gőgöt, a versek felett álló önistenítő lírai személyiség zsenitudatát nem vette át, nyílván nem tartotta volna hitelesnek. Inkább több költeményében médiumnak, közvetítőnek ábrázolja a versi hősét: „Füzesek szomorú lelke dalol / Az én friss szavú pogány dalaimba'. " (Magyar elégia, Lopott dal). A Holnap antológiák (az első 1908. szeptember, a második 1909. március) körül támadt hírverés szárnyán Dutka tehát végképp beérkezett, az Ady-epigonság stigmája ellenére országosan ismert költő lett. A legtöbb kritikai írás szerzője, pro és kontra, ezt tartotta vízválasztónak, értékmércének. „Itt Dutkára ismerek - írja Hatvány. - Ráismerek, még ha olykor Ady témáit dolgozza is föl. Ez nem Ady verse, Ady nem talál - mondjam inkább, nem keres? - ilyen pattogó ritmusokat; nincs ennyi képe, nem ily festői, nem ily színes, nem ily gondos, nem ily virtuóz..." Viszont szolgai Ady-utánzónak nevezi Oláh Gábort. (HATVÁNY, I. 37, 59.) Kollányi sem gondolja epigonnak: „Való szentigaz, hogy Dutka Ákos és Miklós Jutka fejlődésük elején vettek át Ady Endrétől kifejezésbeli formákat, szófüzéseket, csakhogy az egyéniségeket nem a forma teszi, hanem a világfelfogás, az ítélkezés, az érzelmek intenzitása, a nem- és karakterbeli tulajdonságok, talán leginkább az öröklött hajlamok összege." (KOLLÁNYI, 1909. 18). Az epigonság hangoztatása, az első antológiát ért támadások, gúnyolódások, majd Adynak A Duk-Duk affér c. cikke pszichológiailag erősen megterhelte a fiatal költőt. Hiszen Ady gerjesztett felháborodással, primadonna sértődöttséggel megírt cikkében olyan kitételek vannak, miszerint nyomában kétszáz apró Ady száguld, s csörgeti fegyverét. „Ravasz kicsi emberek belém kapaszkodhatnak". (ADY, 1908b) Majd a holnaposoknak küldött válaszában: „Igenis, egész sáskahad jön a nyomomban, akik fölfalják, amihez én verselve, álmodozva hozzá sem nyúltam." (ADY, 1908c) Nemcsak Juhász Gyula és Emőd Tamás dühödött fel Ady eljárásán, Dutka Ákos is árulásnak tekintette érthetetlen lépését. Társai arról nem tudhattak, hogy Ady ilyeneket írt az egyébként szintén sértődött Hatványnak: „Nem érzed-e, Lajosom, a komikumát annak, hogy a nagyváradi 325